Székely, csángó nem a mi fajtánk
Fogy a tanyákon a cselédkéz, az Amerikába vándoroltakat nem pótolja az erdélyi székely meg az oláhországi csángó. Összefogás a tűzifakartell ellen. Lord Churchill tengerészeti minisztert megtámadták a harcos szüfrazsettek. Húszszázalékos nyugdíjemelés Budapest egykori tisztviselőinek. Rémségek Mexikóban. Esti Újság, január 10.
Cselédhiány a Tisza mentén – Kínai kulik kellenek
Nagy feltűnést keltett egy 11 tagú feketezsinóros-ruhás csoport Szegeden. A Szeged és Vidéke tudósítója beszélt a csoport vezetőjével, aki ezt mondta:
„Gazdasági cselédeket keresünk, mert Szentes vidékén már üresek a tanyák. A földek elnéptelenednek. Legutóbb Nagyváradon jártunk sikertelenül, most Szegeden keresünk munkás kezeket. Aratásra, szántásra még kapunk embert és gépek is vannak, de állandó gazdasági népre van szükségünk. Néhány éve indult meg a parcellázás, sok cseléd kisbirtokosnak ment. Ott aztán egy év alatt elvesztette azt, amit nálunk összegyűjtött. De a letört kisbirtokos, ha már belekóstolt abba, hogy saját földjén gazdálkodjék, nem tud más cselédjévé szegődni.”
„A mi tönkrement gazdasági népünk ezrével ment boldogulást keresni Amerikába. Aztán ott bányákba kerülnek földbirtok helyett. Amikor aztán visszasírják hazájukat, már használhatatlan emberroncsok.
A cselédhiány pótlására hoztak nekünk Oláhországból csángókat, államköltségen, meg székelyeket Erdélyből. De a magyar csak a maga fajtáját szereti.
Meg aztán sem a csángó, sem a székely nem földnép, idegenek a mi zsíros talajunkhoz. Csak addig maradtak nálunk, amíg összekuporgattak egy kis pénzt és mentek vissza Erdélybe, vagy kivándoroltak Amerikába.”
„Öt éve megkérdezték tőlünk, akarunk-e magunknak kínai kulit. Akkor nem vettük komolyan, de most nincs más mód a cselédhiány megszüntetésére.
Ember kell, dolgos kéz, ha sárga is. Talán csak megtanul egyszer magyarul a kínai kuli.
Ha még egy évig így kell küzdenünk, akkor mi fogjuk kérni a kormánytól, hogy telepítsen a földekre sárgákat. Parlagon nem hagyhatunk ezer holdakat a Tisza mentén, ahol minden rög aranyat terem.”
A gazdák még több városban is keresnek cselédeket a szentesi tanyákra.
Újabb csapás a tűzifakartellre
A biharmegyei tűzifakartellt jelentékeny veszteség érte azáltal, hogy Nagyvárad városa maga árusítja a közönségnek a kartellen kívüli forrásból szerzett tűzifát. Most újabb kudarc érte a nagyváradi tűzifakereskedőket, amennyiben a nemzetiségi Bihoreana Hitelintézet elhatározta, hogy a görög katolikus püspökség hatalmas erdőinek fakészletét nem adja el a fakereskedőknek, hanem saját maga létesít elárusító telepet.
Harcos nők az angol királyhoz
A nők szociálpolitikai egyesülete, a harcos nőmozgalom középpontja elhatározta, hogy küldöttséggel járul György király elé, és kérni fogja, hogy vessen véget a női politikai bűnösök kínzásának az angol börtönökben, és adja meg a nőknek a képviselői választójogot.
Tegnap este Churchill lord tengerészeti miniszter a Viktória pályaudvaron Londonba érkezett. Mikor a miniszter gépkocsijára föl akart szállni, egy szüfrazsett megragadta karját, és így kiáltott rá:
Churchill lord! Mit fog csinálni a nők szavazati jogával 1914-ben?
Mielőtt a miniszter válaszolhatott volna, több rendőr a merénylőre vetette magát, hogy letartóztassa. A szüfrazsett kétségbeesetten hadonászott, folyton szidalmazta és fenyegette Churchillt és a kormányt. A rendőrök végre is letartóztatták.
Növekszik a német befolyás Szerbiában
Nemrég egy magas beosztású postatisztviselő ment Szerbiába, hogy a postaszolgáltatást újjászervezze, most német szakértők azért mennek, hogy porosz mintára rendezzék be a mezőgazdaságot, az állattenyésztést és az erdőgazdaságot. A nagy németbarát változásnak az az oka, hogy Németország a bukaresti béke revíziója ellen foglalt állást.
Nyugdíj-kiegészítés a régi tisztviselőknek
Megszavazta a főváros pénzügyi bizottsága azt az indítványt, hogy húszszázalékos nyugdíj-kiegészítést élvezhessenek azok a régi tisztviselők, akik már a főváros egyesítésekor, vagyis 1873-ban a főváros szolgálatában állottak, és 1910 előtt vonultak nyugalomba.
Kegyetlenség Mexikóban
Az American Press Association kiküldött haditudósítója jelentést küldött lapjának a mexikói fölkelők és a szövetségi csapatok borzalmas kegyetlenkedéséről Veracruzból.
„A vasútvonal mentén – írja a tudósító – a távíróoszlopokon ártatlan farmerek holttestei függnek. Gyilkosaik a felkelők voltak. Azok, akik a nép oltalmazóinak tüntették föl magukat.
Szemtanúja voltam, amint a farmereket családjaikkal levegőtlen pincehelyiségbe préselték be, ahol néhány nap múlva megfulladtak.
Láttam, amint térdenálló asszonyok könyörögtek férjeik, gyermekeik életéért, de csak valamelyik gazdag farmer pénzáldozata menthette meg a szerencsétleneket.”
Egy fiatal lány sincs biztonságban a katonáktól. Mexikó egyik külvárosában egy polgár feleségét férje szeme láttára gyalázták meg. Mikor az felháborodásában fegyvert ragadott, legyilkolták. Amekaameka helységben arra kényszerítettek egy földmívest, hogy nézze végig, ahogy három lánya ellen követnek el merényletet. Ezek nem kivételes esetek, hanem a forradalom mindennapjai.
Rovataink a Facebookon