Nem kőzápor fogadta Tiszát Zágrábban

2014.01.20. 09:05

Hiába voltak az ijesztő jólértesülések, Tisza István gróf miniszterelnököt nyugalom fogadta a hóval borított horvát fővárosban. Nem úgy, mint 15 évvel korábban elődjét, Bánffy Dezsőt. A sábor képviselői bizakodón szóltak a megegyezést szorgalmazó miniszterelnökhöz, aki történelmi szükségszerűséget lát a két egymásrautalt nép együttélésében. Budapesten folyik tovább a sajtóvita. A törvény meglepően sürgős lett a kormánynak, miután a sajtó kritizálta a csomagszállító részvénytársaság megbuktatását, amely után a kormány egy maga által kedvezményezett céget állított a régi helyébe. Esti Újság, 1914, január 20.  

A miniszterelnök Zágrábban

Kiküldött munkatársunk telefonjelentése

Valószínű, hogy odahaza Budapesten Tisza István gróf zágrábi útjáról mára komoly, vagy legalább is érdekes szenzációt vártak. Hogy is ne, amikor a pesti, jelentős terjedelmű hirlapok maguknak hitelt követelve már napok óta hirdették – állitólag kiváló zágrábi értesülésekre hivatkozva, hogy a magyar miniszterelnököt teljes hadifegyverzetben várják a horvátok.

Minden kasza köszörülve, minden mordály a cső végéig puskaporral megtöltve és azután minden kaszárnyában több katona, minden utcában több zsandár, mint amennyi oda a fizika törvényei szerint elférhet. És tudtak még sok egyebet is ezek a kiváló értesülések.

Például, hogy a bán szőröstül-bőröstül megvásárolta az egész zágrábi nemzeti szinházat. Megvásárolta pedig azért, mert előadást akartak rendezni a miniszterelnök tiszteletére és a jegyeket ilyenformán biztos kezekbe óhajtották helyezni. Ajándékba kapott tehát jegyet a "kiváló értesüléseink szerint" minden öreg, megbizható hivatalnok,valamennyi zágrábi rendőr és detektív és az igazi közönség, amely a horvát népet képivslete volna, nem is juthatott eszerint a szinházba. Ezek a hirek előzték meg a miniszterelnök zágrábi útját és mi négyen budapesti ujságirók, akik Fiuméből Zágrábba kisértük a miniszrerelnököt, őszintén szólva

magunk is hittük a pesti lapok vészjelzése alapján, hogy a legkevesebbel, amivel Zágrábban készen kell lennünk, egy alapos kőzápor, ami boldogult emlékű Bánffy Dezső miniszterelnök korában tett látogatását emlékezetessé tette.

Mondhatjuk, kellemesen csalódtunk. Amikor a különvonatról a városba indultunk végtelenül szép és békességes kép tárult elénk. Zágráb utcáit a pályaduvar előtti szép parkot és a háztetőket méteres hó borította. Három-négy nap óta szakadatlanul esett, s ez olyanná tette a várost, mintha elvarázsolták és hangját vették volna. Az a nagy harciasság, amelytől a vészes hirek alapján féltünk nem volt sehol, még aludt a dunyha alatt.

Így folytathatnók tudósításunkat tovább, ha el akarnók mondani, mi mindent nem tapasztaltunk Zágrábban.

435px-István Tisza
Fotó: Wikipedia

A szinházat sem vette meg a bán, nem is volt diszelőadás, egyszerű, sőt, gyöngécske operettet játszottak, a jegyeket mégis háromszoros, ötszörös áron megvásárolták egymástól az emberek. Mi magunk ujságirók csak véres harc után juthattunk jegyhez, sőt egyikünk jegy nélkül ment be és csak hosszas diplomatizálás után tudott elhelyezkedni. Ott volt a szinházban Zágrábnak, de más horvát városoknak is rengeteg társadalmi és politikai előkelősége, főként sok szépséges asszonya és leánya...

A kormányfő a különvonatról automobilon gördült az óvárosba. A társaság Skerlecz Iván báró vezetésével három automobilon helyezkedett el. A Jellasics téren át a Duga ulicába kanyarodva az egyik gépkocsi megrepedt és csak egy óra mulva folytathatta utját. A miniszterelnök csak egy napot volt zágrábban, de három napra való munkát és programot intézett el.

A Markov téren áll a bán hatalmas, régi divatu rezidenciája, ahol Tisza kilenc órakor fogadta a tisztelgőket. Ott volt valamennyi közös és autonóm hivatal vezetője, a hadtestparancsnokság, valamint a Zágrábban állomásozó ezredek vezérlő tisztjei, a katolikus egyház főpapjai , a főbb politikusok és a város vezetői. Az üdvözlés, melyen száznál is többen vettek részt, tizenegy óráig eltartott. Ezután Skerlecz Iván báró és a miniszterelnök szives volt fogadni munkatársunkat, aki a megérkezéssel és az első imperssziókkal kapcsolatosan intézett kérdést a bánhoz. „Amint mindenki láthatta – mondotta a báró – a miniszterelnök ur megérkezése az elképzelhető legnyugodtabb módon folyt le. Nem is lesz az egész napon keresztül semmi zavar.

A zágrábiak végtelenül örülnek ennek a látogatásnak, és ha vannak néhányan, akik tüntetésre is gondolnak, ez egyáltalán nem fontos.

Nem lehet mindenki egy véleményen és ezt mi nem is óhajtjuk.

Arra, hogy Budapesten és országszerte általában nagy tüntetéstől féltek ezen a napon, Tisza István gróf mosolyogva mondotta:

„Nem volt semmi, de ha még következnék is valami zavar, az sem volna baj.

Én mindenképpen nagy örömmel jöttem ide és ha az utam nem hivatalos természetü is, mégis azt hiszem, nem marad eredmény nélkül.

Tisza miniszterelnök a horvát-szerb koalició konferenciáján.

Vasárnap délelőtt Tisza István gróf miniszterelnök megjelent Skerlecz báró bán, Pejacsevich Tivadar gróf horvát miniszter és Latonovicz dr. valamint Havlicsek dr. titkárok kiséretében a sábor épületében,ahol a miniszterelnököt Medakovics dr., a sábor elnöke és Madics doktor, valamint Lukinics doktor alelnökök és Salavári osztálytanácsos háznagy fogadták...

A horvát-szerb koalició sáborklubja délelőtt 11 órára konferenciát hivott egybe, amelyen megjelent Tiszagróf miniszterelnök is, akit viharos „zsivió!” kiáltással fogadtak. A miniszterelnökhöz Mazuranics Bogoszlav doktor intézett beszédet. „Megtiszteltetésnek érzem, hogy excellenciádat a horvát-szerb koalició klubjában üdvözölhetem.

A horvát-szerb koalició excellenciáddal megegyezést készitett, mely nagyban elősegitette a mai politikai helyzet alakulását. Bizalommal várjuk excellenciádközismert nyiltságától és határozottságától, hogy ez a megegyezés azzal az őszinteséggel, mely a közös tanácskozásainkat dominálta, teljesegészében végre lesz hajtva.

Teljesen meg vagyunk győződve, hogy ennek az akciónak jó hatása lesz kölcsönös viszonyunk további alakulására és kedvező diszpoziciót teremt a még függő valamennyi kérdés megoldására is. A koalició ugyanily nyiltsággal és határozottsággal fog sikra szállni azért, hogy a Magyarország és Horvátország között való egyetértésérdekében kezdett munka eredményes befejezésre jusson...

A beszéd után lelkes zsivió kiáltások hangzottak el. Tisza István gróf a következőket válaszolta: „Uraim! Legyenek meggyőződve, hogy igazi örömmel ragadtam meg az alkalmat, hogy szép fővárosukat meglátogathassam, és néhány órát annak szenteljek, hogy az urakkal együtt lehessek. Tovább akarunk a megkezdett uton az elénk tüzött célelérése érdekében haladni. ... Élénk érdeklődéssel és szivből fakadó jóakarattal viseltetem e szép ország boldogulása és prosperálása iránt (élénk helyeslés). Öröm számomra ..., hogy

e hazafias munkában mindnyájunk érdekében, valamint érdekében annak az államközösségnek, amely annyi esztendő óta jó és rossz időkben egyaránt összeköt bennünket, közremunkálhattam...

Megegyezésünkkel... megteremthető volt ismét az az állapot, mely lehetővé tette, hogy karöltve és vállvetve kölcsönös érdekeinket munkálhassuk.... Fogadják köszönetemet a szép fogadtatásért, amelyben részesitettek.”

Ezután a miniszterelnök a képviselőkkel beszélgetésekbe bocsátkozott, miután Nikolics dr., a koalició vigrehajtó bizottságának elnöke bemutatta őket. A költségvetési bizottság előadójával a miniszterelnök hosszabb beszélgetésben Horvátország gazdasági viszonyairól cserélt eszmét. A miniszterelnök háromnegyed óra hosszat maradt a klubban. Végülminden képviselőtől meleg kézszoritással vett bucsut és azután a pártonkivüli unionisták klubjába ment.

Az unionistáknál

Sumanovics Szvetiszláv dr., a klub alelnöke üdvözölte a miniszterelnököt. „Isten hozta kegyelmes uram, és hozta nem csak mint miniszterelnököt, de mint hű barátot, akinek politikai és barátságos érzületei itt hatalmas visszhangra találnak.

Excellenciádban üdvözöljük az államférfiut, aki bennünk a magyar nemzet alkotmányos érzületébevetett hitet megszilárditotta, lehetővé tévén, hogy Horvátországban helyreálljanak az alkotmányos állapotok.

A szóló kiemelte, hogy a horvát alkotmány sérelme egyúttal Magyarország alkotmányának megsértését is jelenti, mert az alkotmány a legjobbközös kincs. A miniszterelnök a látogatással a közösségnek ezt az érzését manifesztálta, ezzel megerősítette azt az érzést, hogy politikáját nem csak a horvát népért, de a horvát néppel akarja csinálni. Ez az ut vezet az egyetlen helyes célhoz, a horvátok és magyarok egyetértéséhez és harmóniájához. Ez a harmónia főelve és törekvése minden unionista politikának, alapföltétele a jövőbeni fontos kérdések megoldásának. Tisza István gróf miniszterelnök a következő beszéddel válaszolt: „...a meleg szavakból, amellyel üdvözölnek azt látom, hogy ugyanazokkal az érzelmekkel viseltetnek irántam, amelyekkel én jöttem önökhoz mint magyar hazafi, akinek népe javára kell munkálkodnia és aki e két egymésrautalt nép benső együttélését szükségszerünek tartja.

Fokozott örömömre szolgál látni, hogy ez a közös jövőnkérdekében szükséges érzület az önök lelkében is él.

Hiszen olyan viszonyban vagyunk, amely ezt az érzületet feltételnül megköveteli... Korábban a belső pénzügyihelyzet mély kedvetlenséget idézett elő...az adópolitika akként alakult, hogy nem tudtunk megmaradni a régi normák mellett. Akkoriban föladatunk volt igazságos kulcsot találni a pénzügyi kiegyezésre és sikerült is....Azóta hatalmas változások történtek, melyek uj kérdések komplexumát tolták homloktérbe.”

...Az előadás után a kormányfő a bán kiséretében a pályaudvarra ment, ahonnan tizenkét óra után rendes gyorsvonattal Budapestre utazott.

A szocialisták gyűlése.

A szociáldemokrata párt gyűlésére a Sokot terembe mintegy ezer ember jött el délelőtt tíz órakor, legnagyobbrészt munkások, azonkívül nacionalista diákok, valamint néhány polgár és nő. Elsőnek Buksek Vilmos horvát munkásvezér szólalt fel, aki kifejtette, hogy

Tisza István gróf látogatását föl kell használni, hogy a dolgozó osztály jogait követelve tüntessen, mert Tiszagróf ellensége a demokratikus jogoknak és képviselője a reakciónak.

Ezután Demetrovics Jurai, a Slobodna Rjecs főszerkesztője szólalt referált a helyzetről, és kifejtette, hogya dolgozó osztály a jelenlegi helyzettel nincsen megelégedve.

Az országgyűlésen a kiegyezésről és közjogi kérdésekrőlvitatkoznak, de az általános választójog és a munkásság jogai érdekében senki sem akar állást foglalni.

Szemére veti a koaliciónak, hogy a választójogra vonatkozó igéreteit nem váltotta be, és éles hangon támadta a közjogi ellenzéket, amely a hazafiasság álorcája alatt a legsötétebb reakció érdekeit szolgálja.

Felszólalhatott a Popovics Dusán dr, aki megköszönte, hogy egy polgári párt képviselőjeként lehetőséget kapott. A koalició nevében a munkásság jogos igényeire nézve megnyugtató kijelentést tett és a koalició demokratikusálláspontját hangoztatta.. A párt szilárdan ragaszkodik demokrata elveihez...Az általános választójog programját nem ejtette el, ki akarja terjeszteni, demokratikus, liberális szellemben. A szónok állást foglalt amaz elemekkel szemben, akik hazafias frázisokkal a reakciót szolgálják. Nagy határozottsággal és döntő érvekkel igazolta a koaliciónak Tisza István gróf miniszterelnökkel kötött paktumát, mely az országgyűlés normális működését lehetővé tette és mely nemzeti és politikai szükségszerűség volt.

Folytaják a sajtóvitát.

A képviselőház ma folytatta a sajtóvitát... Nagy érdeklődéssel várta az ellenzék Polónyi Gézát, aki azonban a délelőtti órákban még nem jelentkezett.Sokan találgatták, vajjon Polónyi meg fogja-e tenni összeférhetetlenségi bejelentését az elnök ellen? Beöthy Pál elnökmindjárt az ülés elején szóba hozta ezt az ügyet a képviselő házban és nagyon ügyesen ő maga inditványozta, mondja ki a Ház, hogy amennyiben Polónyivalóban összeférhetetlenségi inditványt akarna tenni az elnök ellen, azt még a napirend megszakitásával bármikor megtehesse. Az inditványt a Ház megszavazta. Nem kis föltünést keltett, hogy Apponyi Albert gróf az ülés megkezdése előtt az elnöknél járt. Csakhamarkiderült azonban, hogy nem a politika vitte Apponyit Beöthy Pálhoz, hanem kérvényt adott át: az E.M.K.E. föliratátaz országgyűléshez az erdélyi birtokpolitika ügyében. A mai sajtóvitán részt vesz Vadász Lipót Igazságügyi államtitkár is.

A sajtóvitán Barabás Béla azzal kezdte beszédét, hogy

bár a többség nagyon szeretné, ha az ellenzék nem volna jelen a Házban,az ellenzék mégis itt marad és teljesiteni fogja kötelességét.

A sajtó becsületes munkásait az ellenzék nemhagyhatja cserben, hanem segít nekik megvédeni a sajtószabadságot. Az utolsó idő alkotmányos harcaiban a sajtó kitűnően megállotta a helyét, a meg nem vásárolható sajtóbecsületesen teljesítette föladatát. Részleteket olvas fel az ujságiró-testületeknek a sajtójavaslatra vonatkozó memorandumábólmajd azt fejtegeti, hogy nagy okának kellett lenni annak, hogy a sajtójavaslatot oly nagy gyorsasággalnapirendre juttatták.

A trónbeszédben, mely a kormány programjának tekinthető, igen sok olyan igéret volt, amire még nem került rá a sor, a sajtójavaslattal azonban amelyről egy szót sem szólt a kormány programja, sürgősen foglalkoznia kella törvényhozásnak.

A katolikus autonómia, az ipartörvény reviziója, a középiskola reformja, a közigazgatásibíróság hatáskörének szabályozása, a viziutak és csatornák építése, az uj telepitési törvény mind nem olyansürgős, bár a kormány mindezeket megigérte programjában. Részletesen elmondja a csomagszállító részvénytársaság megbuktatásának történetét. Az elnök kérte, hogy Barabás térjen a tárgyra, de a szónok továbbra is erről szólt, elmondva, hogy a társaság helyébe léptetett új társaság micsoda törvényellenes kedvezményeket kapott a kormánytól. Az ugynevezett átlagsulyra vonatkozó kedvezmény rendkivül káros az államvasutakra.

A sajtó hiába tiltakozott ez ellen és hiába illették Lukács Lászlót és néhány előkelő hivatalnokot becsületsértő kifejezések özönével, senkisem mert emiatt sajtópert indítani. Ily előzményeket láttunk a sajtójavaslat beterjesztése előtt.

Majd a sajtótermékek posta szállításának kérdésevel foglalkozik és azt fejtegeti, hogy azok a biztositékok, amelyeket a javaslat a postai szállítás dolgában nyújt a lapoknak, nem kedvezményes, hanem a nemzetközi postaegyezmény következései. Lapunk zárásakor Barabás Béla még beszél.