Az ellenzék úgy érzi, minden mandátuma bizonytalanná vált
Az ellenzéken ugy érzik, minden ellenzéki mandátum fölöttébb bizonytalanná vált. Az apátia oka a választások közelsége, a kerületek uj beosztása s a megyei közigazgatás államositása. A nemzetiségi kérdésről: ha csak állami létünket veszedelmeztetni nem hagyjuk, az erőviszonyok eltolódásának utját kell szegnünk!Kötelessége-e valakinek embert ölni azért, hogy az illetőt rettenetes szenvedéseitől megszabaditsa? Esti Ujság, 1914, január 27. (Lapszemlénk a korhű írásmódot, helyesírást tükrözi.)
Apátia az ellenzékben
Az ellenzék lelkiállapota olyan, hogy nem bir most harcba szállni. Arra hivatkoznak, hogy minden parlamenti küzdelmük a legteljesebb mértékben meddő. A küzdelem egészen biztosan meddő voltán kívül egyéb okai is vannak ennek az apátiának. A választások közelsége, kapcsolatban a kerületek uj beosztásával s a megyei közigazgatás államositásával. Az ellenzéken ugy érzik, teljesen uj helyzet elött állunk, amelyben minden ellenzéki mandátum fölöttébb bizonytalanná vált. Az uj választási törvények és az uj sajtótörvények ide is vonatkozó rendelkezései a közigazgatási tisztviselők hatalmi körét a választások dolgában igen nagy mértékben kiterjesztették.
Wekerle a nemzetiségekről
Az Országos Kaszinó közgyülését követő lakomán Wekerle Sándor beszédet mondott a nemzetiségi kérdésről. Az érdekes beszédből közöljük a következőket:
Korábban nagyhatásu asszimiláló erőnk majdnem a fagypontra süllyed az alsó rétegekben. Az ő igényeik változatlan egyszerüsége mellett társadalmi szervezkedésük sokszorosan növeli ellenálló képességüket, megteremti asszimiláló erejüket. A társadalmi erők eltolódását lehetetlen észre nem venni!
(Igaz! Ugy van!)
Nem az ő kulturájuknak művelését, anyagi helyzetüknek javulását, jólétüknek emelését kivánom én fölpanaszolni, hisz ezeknek elősegitése, gyámolitása állami érdekünket képezi és a civilizációnak, az egyenlőség érzetének, a haladó kor irányának szem elöl nem téveszthető követelménye. De ha csak állami létünket, nemzeti érdekünket veszedelmeztetni nem hagyjuk, az erőviszonyok eltolódásának utját kell szegnünk!
Ölt szánalomból
Az aggastyán tragédiája
Egész Amerikában nagy föltűnést keltett egy esküdtbirósági tárgyalás, amelyen ismét homloktérbe került az a kérdés, hogy bizonyos körülmények között joga van-e, sőt kötelessége-e valakinek embert ölni azért, hogy az illetőt rettenetes szenvedéseitől megszabaditsa.
Az eset a filadefiai esküdtszék elött történet, ahol a nyolcvanéves Eberwein Vilmos német-amerkikai ember, a polgáháboru egyik veteránja állott hitvesgyilkosság szörnyü gyanuja alatt. Eberweinnek hatvanöt éves feleségét szétzuzott koponyával holtan találták a lakásán. Eberwein a bíróság elnökének abbéli kérdésére, hogy bünösnek érzi-e magát, így válaszolt:
Megöltem, mert könyörgött, hogy tegyem meg.
Elmondotta ezután felesége szenvedéseinek megrenditő történetét, amely nem csak a hallgatóságnak, hanem az esküdteknek, sőt a biráknak is könnyet csalt a szemükbe. Elbeszélése szerint feleségének az utóbbi években rákbaja volt s szédülési rohamokban is szenvedett. A szédülés következtében a lépcsőkön mindig fölbukott, ugyhogy a sok zuhanástól testét állandóan sebhelyek boritották. Októberben ismét lezuhant a lépcsőkön s borzasztó gyötrelmekben fetrengett, mikor férje ráakadt. Eberwein az asszonyt gyorsan kórházba akarta vinni, de az asszony átkulcsolta térdét s zokogva esdekelt hozzá:
Nem bírom tovább elviselni a fájdalmat. A szerelmünkre, melyet megöriztünk egymás iránt, könyörgök Vilmos, ölj meg!
Borzalmas jelenet következett ezek után. Az öreg asszony alig vánszorogva nagy kalapácsot keritett elő s férje kezébe nyomta. Amikor a férj látta, hogy felesége fejét a konyha kövébe vágja, s ugy akarja magát megölni, a szánalom és kétségbeesés oly erővel támadt föl benne, hogy az idős asszony fejét – ahogy ő maga kivánta – hatalmas kalapácsütéssel szétzuzta.
Szerb fegyverkezés
A szerb kormány a saint-etienni fegyvergyárban százezer fegyvert rendelt azonnali szállitásra. A fegyvereket a jövő hónap elején szállitani fogják.
Rovataink a Facebookon