Fotografálásből jön a papi mellékes
Emeljük a hadsereg ujonclétszámát: bár a háborunak a gondolata is távol áll tőlünk, minden eshetőségre készen kell lennünk • A nagy munkanélküliség miatt Amerika szigorítja a bevándorlást, minél több európait akadályoznak meg a partraszállásban • A papok forografozásból egészítik ki jövedelmüket, de vásári akrobaták ezután sem lehetnek • Befagyott a Duna, most már csak jobb jöhet. Esti Ujság, 1914, január 29. (Lapszemlénk a korhű írásmódot, helyesírást tükrözi.)
Az ujoncjavaslat
Igaz ugyan, hogy még soha ily rossz gazdasági viszonyok közt nem kért a kormány létszámemelést, de viszont az ország még soha nem volt annyira meggyőződve a létszámemelés szükségességéről, mint éppen most a közel mult eseményei után. Bár minden háborunak még a gondolata is távol áll tőlünk, mindnyájunkban él az a tudat, hogy minden eshetőségre készen kell lennünk. A napirenden lévő törvényjavaslat a hadsereg ujonclétszámát 31300 emberrel emeli. Remélhető azonban, hogy további létszámemelésre már nem lesz szükség, mert Franciaország már nem birja továbbemelni a maga hadseregének létszámát és így megszűnt annak a szüksége is, hogy Németország a létszámemelésben versenyezzen vele.
Nincs munka Amerikában!
Newyorkból jelentik
Az Egyesült-Államokban az utóbbi hónapokban észlelt általános gazdasági depresszió még nem javult. Különösen érezhető ennek a hatása a munkapiacon, mert egyre bocsátják el a vállalatok a munkásokat, s a munkanélküliek száma napról-napra tömegesen szaporodik.
Éppen erre való tekintettel a bevándorlási hatóság az amerikai bevándorlási törvény rendelkezéseit a szokottnál is nagyobb szigorral alkalmazza, hogy minél több Európából érkezőt akadályozzon meg a partraszállásban. Különben ujabban a Kanadába érkezők partraszállását is megnehezítették.
Főtisztelendő fotografusok
A papok mellékfoglalkozása
A franciaországi alsópapság anyagi helyzetét rendkivüli mértékben megrontotta az állam és egyház szétválasztása, méghozzá nem csak közvetlenül, az egyházi javadalmak elkobzásával, hanem közvetve azzal is, hogy a hitélet meglazításával a papság alkalmi jövedelmei is megcsökkentek. Mit tehettek volna tehát az egyház szolgái? Hogy a nyomoruságot elkerüljék, vagy legalábbis enyhithessék, kénytelenek voltak valami mellékfoglalkozást keresni.
A papok egy része a fotografozást választotta mellélkfoglalkozásul, ez az elhatározás azonban komoly akadályba ütközött a Vatikánnál. A pápa maga a legnagyobb jóindulattal viszonyult a bejelentéshez, mert belátta, hogy a francia papság mellékfoglalkozás nélkül nem élhet meg, a környezete azonban nem volt ilyen szabadelvü. A kardinálisok rá akarták venni a pápát, hogy tiltsa meg a papoknak a fotografozást, mert ez a művészet nem csak a legszebb, hanem a legnemtelenebb föladatokat is szolgálhatja. A pápa azonban nem hajlott a rosszhiszemü tanácsra és ragaszkodott a fölfogásához.
Meg vagyok győződve róla, hogy a francia papok, ha hivatásosan foglalkoznak fotografozással, csak arcképeket, tájképeket és erkölcsileg nem kifogásolható zsánerképeket fognak csinálni. Szép jövedelemre tehet szert a fotografáló pap azzal is, hogy szentek életéből való jeleneteket rendez és lefotográfoz a mozgóképszínházak számára – mondotta.
A kardinálisok tehát kénytelenek voltak a pápa erős meggyőződésével szemben föladni saját álláspontjukat s mindössze azt tudták elérni, hogy a pápa kidolgoztatott velük egy szabályzatot azokról a foglalkozásokról, amelyektől a pápa a papokat eltiltja. Nem lehet papi állásu ember a szabályzat szerint szállótulajdonos, vendéglős, színész, énekes, vásári akrobata és mészáros vagy hentes.
Befagyott a Duna
Ez a tél kiütközik a többi közül a maga rendellenes és rosszindulatu viselkedésével. A háboru nyomán jött a drágaság, a pangás, a csődök sora s a tél – mintegy jelzendő a rendkivüli állapotot, - rég nem tapasztalt hideggel tüntetett az idők szokatlan járása mellett. A csikorgó hideg ma a mesterpróbát is kiállította: a Duna befagyott. A zajló vén folyó hátán megálltak a fehér táblák és a partokról, meg a hidakról sokan szemlélik a ritka látványt. A fiatalabb generáció, amely sanyaru állapotában minden apró jel mögött reménységet keres, a Duna befagyásában is azt a csucspontot látja, amelynél most már meg kell állania a tűrhetetlen idők garázdálkodásának. Volt már háboru, volt már csőd, volt már általános üzleti katasztrófa. És most már a Duna is befagyott. Más már igazán nem történhetik. Legalább a Dunával nem. Most már csak olvadhat.
Rovataink a Facebookon