Korcsmárosnak áll az angol gróf
Igazgatósági állásokat akarnak kikönyökölni maguknak a fővárosi urak, hozzánemértők játszanak bizottságosdit a mi kontónkra • Színészpárbaj Csortos Gyula társalgóbéli sértése miatt • Korcsmárosnak áll az előkelő angol gróf. Esti Ujság, 1914, március 1. (Lapszemlénk a korhű írásmódot, helyesírást tükrözi.)
Gázszag van
Szép fővárosunkban nagyon sok kellene ami – nincsen. De bizottságunk van bőven, talán több mint Párisnak és Londonnak együttvéve.
Tegnap a törvényhatósági bizottság gázügyi bizottságának szervező albizottsága tartott ülést. Megjelent a napirenden egy indítvány, amely azt mondja, hogy miért igazgassák a budapesti gázgyárakat csak a műszaki, kereskedelmi, pénzügyi stb. igazgatóságok, meg a tekintetes tanács, meg a gázügyi bizottság, - miért ne igazgathatnák a törvényhatósági bizottsági tagok is? A városatyák közül néhányan, talán öten, vegyenek részt az igazgatásban!
Mondanak valamit az inditványozó urak. Minden városi üzemhez vagy vállalathoz kellene egy pár városi képviselő mint igazgató. Igy mindenkinek jutna valami. És, miután ami az egyiknek igazságos, a másiknak méltányos – a képviselőház is delegáljon az államvasutak igazgatóságába néhány képviselő-tagot, más képviselő urak igazgassák az állami vasgyárakat, ismét mások az állami ménesbirtokot stb.
Igy mindenkinek jutna valami.
De félre a tréfával, és félre az - indítvánnyal. A tekintetes törvényhatósági bizottsági urak nagyon sok dologhoz értenek (legjobban a városi adósságok fölhalmozásához), de a gázgyártáshoz ugyebár nem értenek? Micsoda szerénytelenség kell ahhoz, hogy kifeszített könyökkel törtessünk igazgatósági állások után, melyeknek betöltéséhez nem értünk?!
Régen, ha az embernek dolga volt a várossal, egy ötvenkrajcáros bélyeg kellett a beadványra; ma már egy törvényhatósági bizottsági tag is kell reá.
Rendben van, belenyugodtunk, mert hiszen ugyis az uraké a hatalom, a dicsőség és a főváros, - de maradjunk csak meg demokratáknak. Ne teremtsenek külön pénzügyi protektorokat és gázbárókat!
Színész-párbaj
A budapesti közönség két népszerü színésze áll ma délután szembe egymással – karddal a kezében: Z. Molnár László, a Magyar Színház művésze párbajt vív kollégájával, Csortos Gyulával. A két kolléga párviadalára szóváltás adott okot, amely tegnapelőtt zajlott le a Magyar Színház színpadi társalgójában. Csortos megsértette Molnár Lászlót, mire a művész tegnap Harsányi Zsolt és Sebestyén Géza utján elégtételt kért tőle. Csortos Hajdu Marcell dr.-t és Mester Sándort nevezte meg megbízottai gyanánt és a négy segéd enyhe föltételü kardpárbajban állapodott meg.
Grófi korcsmáros
Az angol arisztokrata nem néz olyan kicsinylően a kenyérkereső pályákra, mint más országok arisztokratája. Ennek ellenére is nagy megütközést kelt az angol arisztokraták körében Scarbrough grófnak az az elhatározása, hogy Skegness városkában, amelynek nagyszerü tengeri fürdője van, korcsmát nyit. A gróf most szerzi meg a berendezést s az engedelemért is most folyamodott.
Az előkelő korcsmáros egyszerű vendéglőjének az lesz a különlegessége, hogy roston sült bifszteket és ürükotlettet ád a vendégeinek.
A gróf nem csak ügyelni fog rá, hogy a kiszolgálás kifogástalan legyen, hanem szükség esetén maga is kiszolgálja vendégeit.
A Scarbrough-grófok a legtekintélyesebb és legrégibb angol nemzetségnek a tagjai. Ezért fáj a barátainak, hogy a grófot ezentúl nem láthatják másképpen, csak tányérral a kezében és szalvétával a hóna alatt.
Rovataink a Facebookon