Tintafürdő 15 dollárért

2014.03.19. 12:17

Amerika, a kisstílü svindlik hazája: így csalják ki a magyar munkások összekuporgatott pénzecskéjét Itthon sem jobb: a jótékonysági biztosító 22000 itthoni szegényembert bolondított éveken át Rendőri brutalitás a szegedi tanyavilágban • Új idők: átállunk a huszonnégy órás időszámításra. Esti Ujság, 1914, március 19.

(Lapszemlénk a korhű írásmódot, helyesírást tükrözi.)

Hogyan csalják meg a magyart Amerikában

Bizony, az idegenben rutul rászedik és kifosztják a könnyenhívő magyart. New Jersey állam egyik csinos kis városkájában, Philipsburgben jártam nemrégiben. Sorba jártam a magyar házakat, ott kérdezték tőlem, ismerem-e a newyorki fődoktor urat?

— Fődoktor sok van Newyorkban, de mi dolga vele?

— A mult vasárnap bejött egy elegáns úr és azt mondta, hogy ő a newyorki fődoktor és meg is kérdezte, hogy nincs-e beteg a háznál. A hugomnak gyomorbaja van, csak fél orvoshoz menni, ezért rögtön meg is vizsgálta őt a fődoktor.

Bement a hugommal egy másik szobába és alaposan megtapogatta a gyomra tájékát.

Mikor készen volt a vizsgálattal, azt mondta nekem, a baj nemcsak komoly, de talán végzetes is lehet, ha a leány nem vesz azonnal fekete kénsavas fürdőt. Azt is megmondta mindjárt, hogy tizenöt dollár az ára, amit mindjárt ki kell fizetni. A dézsába öntött valami szert, amitől megfeketedett a víz és öt percig masszírozta a leány gyomrát vele. Mikor elköszönt, azt mondta, hogy két nap mulva megint erre jön. De bizony nem jött, ellenben a hugom teste tele lett sötétlila foltokkal és hozzá a gyomra csak ugy fájt, mint ezelőtt.

— Megvan-e az orvosságos üveg, amiből a fekete kénsavat a vízbe öntötték?

— Bizony megvan az uram, mind a kettő!

Megfordítottam az üveget, de bizony abból nem fekete kénsav jött ki (mert ilyen kénsav nem is létezik), hanem egész egyszerű fekete tinta. Hamarosan előkerült a toll is és én bemártottam az üvegbe és egész szépen írtam vele.

Igy jött rá az én magyarom, hogy tizenöt dollárért tintás vízben fürdött a huga.

Ime: a doktorhiéna, aki ilyen közönséges módon csalta ki a derék magyar munkás keservesen megkeresett tizenöt dollárját.

Szegények és svihákok

Nem kevesebb, mint huszonkétezer szegény embert tudtak a tehetséges Márton testvérek és sógoraik becsődíteni a karámukba, amelyet Nemzeti Jótékony Betegsegítő és Temetkezési Egyesületnek hívtak, hogy ott szépen lenyírják őket.

És nyírták, nyírták, nyírogatták a huszonkétezer juhocskát a bolondítás, csalás és nyugtahamisítás ollóival

teljes tizennégy esztendeig anélkül, hogy akár a betegeket segítették, akár a halottat eltemették, akár az élőknek kölcsönt adtak volna.

Az a huszonkétezer áldozat csupa szegény ember, aki vagy meg volt szorulva, vagy pedig valamiképpen biztosítani kivánta magát arra a nagyon is lehető esetre, ha megszorulna. Tizennégy esztendőn át az egyesület müködése szigoruan a tagsági díjak behajtására és nyugták hamisítására szorítkozott és mégis akadt huszonkétezer ember, aki beállt a karámukba birkának.

A tanya kiskirályai

A szegedi főkapitány fegyelmit rendelt el Németh Antal és Békási Sándor lovasrendőrök ellen, akik minden ok nélkül megtámadtak és véresre vertek egy jómódu tanyai gazdákból álló társaságot, sőt kétszer rájuk is lőttek, de szerencsére senkiben nem tettek kárt a golyók.

A rendőri brutalitás már egy hónappal ezelőtt történt. A dorozsma-őszeszáki gazdák fiainak fuvózenekara próbára gyűlt össze Sári János felsőtanyai gazda házánál.

A zeneszóra átmentek a szomszédos tanyákról a legények és táncra perdültek a szomszédos gazdák leányaival.

Arra járt a két lovasrendőr, akinek fölszólítására széjjeloszlott a társaság.

Az egyik legény, Kanász József, Sáriéknál feledte kabátját s visszament érte. Néhány társa elkisérte s mikor a tanyához értek, a lovasrendőrök, akik még mindig ott leselkedtek, karddal minden ok nélkül megtámadták őket s valamennyit véresre verték. Azután a menekülő legények után lőttek, de a golyók célt tévesztettek a sötétben.

A rendőrök ellen hivatalos hatalommal való visszaélés miatt is megindult az eljárás.

A huszonnégy órás időszámítás

A bécsi és a berlini svájci követ megbizást kapott kormányától, hogy lépjen érintkezésbe az illetékes tényezőkkel abban az irányban, hogy a vasút, posta és távíró terén hozzák be a huszonnégy órás időszámítást. A svájci szövetségi tanács a huszonnégy órás időszámítást Ausztriával, Magyarországgal és Németországgal együtt fogja életbeléptetni.