Mózeshitű Herkules bánt el a pesti ficsúrokkal

2014.05.03. 11:05

Gyerekekre és asszonyokra gyújtotta a milícia a sátrakat, Rockefeller nem enged a kolorádói sztrájkolóknak • Mózeshitű Herkules bánt el a botrányhős verébkompániával. Esti Ujság, 1914, május 3.

Embervadászat

A kolorádói bányász-sztrájk

A kolorádói bányász-sztrájknak, amely Wilson szerint sokkal fontosabb, mint a mexikói bonyodalom, eddig százhetvenöt áldozata van, többnyire nők s gyermekek.

Rockefeller, a kolorádói bányaterület tulajdonosa, minden közvetítő kísérletet elutasít, kijelentve, hogy a munkások minden követelését teljesítette, azt az egyet kivéve, hogy szervezetlen munkást nem alkalmaz.

A munkások viszont azt mondják, hogy az engedmények, amelyeket Rockefeller tett, csak papíron vannak meg.

A sztrájk tavaly szeptemberben kezdődött. A munkások a többi között nyolc órai munkaidőt és tíz százalékos béremelést kértek és a szakszervezet elismerését. A sztrájk folyamán a munkásokat kilakoltatták, mire ők sátrakba és földalatti barlangokba helyezték munkásaikat.

A sátrakat a milícia a mult héten lövöldözésével fölgyujtotta és a füstben és lángokban több, mint negyven asszony és gyermek pusztult el.

Tegnapelőtt ismét agyonlőttek tíz embert. A sztrájkolók a hatalmukba kerített bányát elől töltő fegyverekkel védelmezik.

Upton Sinclair, a híres író feleségével és harminc gyermekkel gyászruhában járkál föl-alá a Standard Oil Company hivatalos helyisége előtt, hogy így tüntessen Rockefeller ellen, a tüntetőket azonban letartóztatták.

A sztrájkolók gyermekei közül kétszáz eltűnt, valószínűleg a vadonban tévedtek el.

Így verte szét a verébkompániát a mózeshitü Herkules

Jó régen lesz, hogy tizenkét szilaj vérü egyetemi hallgató megalakította a verébkompániát. Ők magukat ugyan koronaőröknek nevezték, mert a Váci-utcai Korona-kávéház volt a főhadiszállásuk s akárhány akadt köztük, aki névjegyére rányomatta:

Található reggeli 9 órától reggeli 9-ig a Korona-kávéházban, a többi időben az egyetemen.

Előkelő állásu uricsalád sarja volt valamennyi és az volt a céljuk, hogy mentől több botrányt okozzanak. Hívatlanul tolakodtak be zártkörü vigalmakra, ahol oly botrányosan viselkedtek s oly modorban diskuráltak az urileányokkal, hogy még a legkérgesebb szivü zupás őrmester is elpirult volna. A dolog vége rövidesen dulakodás, kidobálás és párbaj lett. Az effajta tolakodás miatt száradt a társaságon a verébkompánia név. Átlag véve vékony, nyápic legény volt a nagyobb részük, csak egy nagy erejü orvosnövendék volt kivétel, akit vasgyuró néven becéztek s aki mesterien forgatta a kardot.

A sok botrányt egy nagyon is csattanós jelenet koronázta meg.

Fiuk – törte meg a csöndet a Korona-kávéházban a vasgyuró egy téli estén, - pompás eszmém van, huzzunk sorsot s aki a rövid gyujtószálat kapja, annak kötelessége a Váci-utcán az első szemben jövő embert arcul ütni.

Kivonultak az utcára, ahol nem sokáig kellett várakozniok. Fütyörészve közeledett egy jól megteremett ember, akit az a veréb, aki a rövidebbet huzta, arcul ütött. A megtámadott borzasztó ökölütéssel felelt, mire a többi megrohanta. Ami azután következett, toll leírni gyönge.

A megtámadott ember kettesével ragadta galléron támadóit, akiket ugy csapkodott össze, mint a bandista a cintányért és azután falhoz vagdalta őket.

A vallatáskor kiderült, hogy a megtámadott úr ujlipótvárosi szabómester, aki még ráadásul Mózes szerint dicséri az Urat.