Gál
6 °C
22 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

200 éve lett vége a magyar középkornak

2008.04.11. 18:27
Az április törvényeknek nevezett alkotmányszerűség lebontotta a középkort Magyarországon. Az 1848-as törvények több embernek biztosítottak választójogot, mint Angliában. A termőföldek harmadát újraosztották.

1848 április 11-én írta alá V. Ferdinánd magyar király (és még egy csomó minden, többek között ausztriai császár meg Bregencz grófja meg Fel- és Al-Luzsicza őrgrófja stb.-stb.) azokat a törvényeket, amelyeket az utolsó magyar rendi országgyűlés fogadott el. Az alig három hét alatt megszavazott törvények alapjaiban forgatták fel a magyar világot. A középkori szerkezetű alávetett tartományból autonóm alkotmányos monarchia lett. Míg addig a magyarok túlnyomó többsége földesurának kiszolgáltatott rabságban élt, az új törvények szellemében szabadokká váltak. A törvények tökéletlenek voltak, sok kérdést nem rendeztek, érezhető rajtuk a kompromisszumok nehéz terhe, ráadásul a császári csapatok támadásai miatt normális működésüket nem is sikerült kipróbálni. Mindezek ellenére az áprilisi törvények a magyar történelem valószínűleg legfontosabb rendszerváltását hozták.

A 31 törvénycikkely aláírására V. Ferdinánd Pozsonyba, az országgyűlés színhelyére látogatott. Vele ment kijelölt utódja, Ferenc Károly főherceg és az ő fia, az alig 18 éves Ferenc József is. Utóbbiról senki sem gondolta akkor, hogy decemberben trónra lép, és erőszakkal fordul Magyarország ellen. A királyi család tagjait nagy ováció fogadta Pozsonyban, és a Habsburg fők nem győzték dicsérni a magyarokat.

A nagy ünnepségek mögött azonban kényszeredettség is bőven volt. A saját jogaikat erősen korlátozó rendek közül sokan csak azért szavazták meg a változásokat, mert rettegtek az erőszaktól. A március 15-i pesti eseményeket kiszínezve mesélték nekik, komolyan féltek attól, hogy a parasztok kiegyenesített kaszával mennek a kúriáknak. Forrongott Bécs is és egész Európa, a napoleoni háborúkat lezáró európai világrend megroppanni látszott.

Az áprilisi törvények biztosították Magyarország autonómiáját: Magyarország kormányt kapott, a magyar miniszterek aláírása nélkül a király - illetve az őt képviselő nádor - nem hozhatott törvényeket. A magyar országgyűlést Pesten évente össze kellett hívni és amíg nem szavazzák meg a költségvetést, addig nem lehetett feloszlatni. Erdélyt és a Partiumot visszacsatolták Magyarországhoz. A külügyek maradtak szinte csak teljesen császári kézben, illetve a hadügyek felügyeletét nem teljesen tisztázták. Felállt viszont egy "nemzeti őrsereg" nevű fegyveres alakulat, ami lényegében a független magyar haderőt jelentette. Az egyik törvény határozott a magyar nemzeti zászló és címer használatáról.

Az országgyűlés összetétele és választása is gyökeresen változott. A rendi (születési jog alapján kijelölt vagy választott) képviselők helyett az alsóház népképviseleti jellegűvé vált. A választójogot cenzushoz kötötték: akinek vagyona, komolyabb ingatlana, diplomája volt, vagy városi polgár volt, az szavazhatott. A lakosság 7-9 százaléka kapott választójogot, ami akkoriban elég nagy demokráciát jelentett: Angliában például nem egészen 5 százaléknak volt választójoga. A változtatás megkétszerezte a politikai jogokkal bírók számát, hiszen a magyarok 4 százaléka akkoriban nemes volt, vagyis szavazhattak már a rendi országgyűlés küldötteiről is.

A törvény megszüntette a feudalizmust, vagyis a születési előjogon alapuló társadalmi különbségeket. Megszüntették a nemesek adómentességét. Megszüntették a robotot (földesúrnak végzendő ingyenmunkát). Megszűnt az úriszék, vagyis a földesúr nem lehetett többé bírája a földjén élőknek. A parasztok megkapták azt a földet, amin gazdálkodtak. Megszüntették az ősiséget, vagyis a földet szabadon lehetett adni-venni. Megszüntették az egyháznak fizetendő tizedet is.

A törvények biztosították a sajtószabadságot. Bár a lázítónak és erkölcstelennek ítélt cikkek szerzői, kiadói de akár még nyomdászai is komoly büntetéssel számolhattak, az előzetes cenzúra megszűnt.

Magyarország ezekkel a törvényekkel hasonló alkotmányos királyságot vezetett be, mint amilyen a korabeli angol rendszer volt. A törvények szellemiségét az 1831-es belga alkotmány ihlette.

A rendkívül modernnek számító törvények egy meglehetősen elmaradott országra vonatkoztak. A társadalmi különbségek hatalmasak voltak: az ország 500 leggazdagabb családja egy teljesen külön kasztot alkotott, nélkülük egyetlen komoly szervezet, kezdeményezés sem létezhetett, zárt világukba szinte lehetetlen volt bekerülni. Az emberek túlnyomó többsége falvakban élt. A kevés város többségét is inkább mezőgazdaságból élők lakták. Korabeli szinten is hatalmas volt a csecsemőhalandóság, a megszületettek fele sem érte meg tizedik születésnapját.