Az ókori alagutat a Második Templom i. sz. 70-ben történt lerombolásakor keletkezett törmelék mögött találták meg augusztus végén – írja az ABC News. A régészek Jeruzsálem ókori főútját tárták fel, amikor felfedeztek egy szúk aknát, ami elvezette őket a főút alatt húzódó alagúthoz.
Az ásatás vezetői, a Ronny Reich, a Haifai Egyetem kutatója és Eli Shukron, az Izraeli Régészeti Hivatal munkatársa sajtótájékoztatójukon arról számoltak be, hogy az alagút néhol eléri a háromméteres magasságot, falait terméskő borítja, és több helyen a régi főút burkolatából maradt nehéz kőlapok találhatók benne. Az eredeti vakolat egy része megmaradt, és a járat több falfülkét is őriz. Az alagútban a Második Templom idejéből származó cserépdarabokat és pénzérméket is találtak, igazolva az alagút korát.
Romani ite domum
Az alagút önmagában is jelentős leletnek számít, mert az ókori Közel-Keleten szokatlanul fejlett várostervezésről tanúskodik. A járat ugyanis békeidőben csatornaként működött: elvezette az esővizet, és ezáltal megóvta a várost az áradásoktól. Az alagút történetét még érdekesebbé teszi azonban az, hogy amikor a rómaiak az 1. században meghódították Jeruzsálemet, több zsidó polgár a csatornában húzta meg magát, majd onnan menekültek tovább, és délen hagyták el a lerombolt várost – írja Josephus Flavius történetíró "A zsidók háborúja" című művében. Abban az időben több tízezren laktak Jeruzsálemben, de nem tudni pontosan, mennyien menekültek a járatba.
A Második Templom több évszázadig volt a zsidó vallásgyakorlás egyik központja. A templom az i.e. 6. században épült, Heródes király bővítette ki i.e. 19-ben, majd a rómaiak Kr. u. 70-ben elpusztítottak. A templomhoz közeli alagútból eddig egy körülbelül 90 méteres részt tártak fel, de már ebből is meg tudták állapítani, hogy milyen irányú volt a csatorna fölötti főút. A járat teljes hosszát a régészek több mint fél mérföldesre (bő 800 méter) becsülik, úgy vélik, az alagút a régi város déli végéből, Siloám tavától halad északra, ahol a Kidron-pataknál ér véget.