Koronavírus adatok

2022. jan. 19.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Fábián, Sebestyén
-3 °C
5 °C

Osztrákok a "nem magyar eredetű" Kossuthról és Petőfiről

2007.03.17. 10:20
Ausztriában 1848 márciusát egyre pozitívabban ítélik meg a szaktudósok, miközben az átlagos osztrákot nem nagyon foglalkoztatják Kossuth és Petőfi ügyei.

Ha a bécsi utcán megállítanánk valakit, és megkérdeznénk tőle, hogy mi a véleménye az 1848-as magyar forradalomról, aligha kapnánk tőle érdemi választ. Az osztrákok még saját 1848-as forradalmukkal is viszonylag keveset foglalkoznak, minthogy a március 13-ai bécsi megmozdulásoknak Ausztria szempontjából sokkal kisebb a jelentősége, mint a magyarok számára március 15-ének. Minderről Horst Haselsteinerrel, a Bécsi Egyetem történészprofesszorával, az osztrák és a magyar tudományos akadémiák levelező, illetve tiszteletbeli tagjával beszélgettünk.

Egyre szimpatikusabbak vagyunk

Ugyanakkor Haselsteiner szerint az osztrák történelemtudomány képviselői egyre nagyobb szimpátiával fordulnak a 1848-as magyar események felé (ezek kronológiája itt olvasható), arról nem is beszélve, hogy az ausztriai magyarság rendszeresen megünnepli március 15-ét, így náluk is egyre többen ismerik meg a magyar forradalom és szabadságharc történetét. Egyébként az osztrák állampolgár is pozitívan áll a magyar történelemhez, ha ezek a kérdések szóba kerülnek, folytatta a sort a bécsi kutató.

Az osztrák történettudomány álláspontjának változását jól illusztrálja az utóbbi években, hogy ma már nem tartják felségárulásnak az akkori magyar politikusok tetteit. 1848 márciusában Kossuth ismert és népszerű volt az osztrák fővárosban, a bécsi forradalom idején is nagy feltűnést és rokonszenvet keltett a magyar országgyűlési küldöttség március 13-i érkezése Ausztria fővárosába. A magyarokat és Kossuth Lajost partnernek fogadták el akkor Bécsben, mondta a professzor.

Kossuth és Petőfi származása

Osztrák történészek általában megjegyzik Kossuthról és Petőfiről, hogy egyik sem magyar származású. Petőfi szlovák kötődése ismert, Kossuthról azonban Magyarországon kevesen tudják, hogy apja szlovák eredetű családból származik, édesanyja pedig felvidéki szász. Robert A. Kann A Habsburg Birodalom története című könyvében a magyar forradalom vezérszemélyiségeinek a "nem magyar eredetű" Kossuthot és Petőfit tartja, ami Kann szerint mindkettőjüknél fokozta az "igazi magyarrá válás" iránti igényt., és hazafias érzelmüket egészen a nacionalizmus szintjéig emelte.

Haselsteiner azonban azt hangsúlyozza Kossuthról és Petőfiről is, hogy mindenkinek magának kell eldöntenie nemzeti hovatartozását. Ugyanakkor szerinte is érthető Kossuth és Petőfi nacionalizmusa, hiszen a neofiták túlbuzgósága közismert. (Neofiták: a keresztény egyházba felnőttként bekerült új hívek - a Szerk.)

Hungarus-tudat

Ugyanakkor Haselsteiner hangsúlyozta, hogy több magyarországi kisebbség, így a szlovákok és a magyarországi németek többsége is az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc mellé állt. Ennek a magyarázata az úgynevezett "hungarus"-tudat (a hungarus latinul magyart jelent), vagyis az, hogy a nemzetiségek állampolgárként kötődtek ahhoz az országhoz, amelyben éltek.

Osztrák és magyar közös vonás volt még az is, hogy mindkét országban nagyon féltek a pánszlávizmus veszélyétől. Kossuth kapcsán legenda, hogy állítólag a kardját csapkodta, amikor a szerbekkel tárgyalt. A belgrádi születésű Haselsteiner erre vonatkozó kérdésünkre megjegyezte: "ez alighanem igaz lehet".

Jó újságíró volt Kossuth

Kossuth nacionalizmusát Kann is elemzi könyvében, amelyet Haselsteiner ismertetett egy 1994-es cikkében - a cikk a História folyóiratban jelent meg. Kann szerint Kossuthból hiányoztak a rugalmasság és a reális kompromisszumok megkötésének képességei, "az államfő azon tulajdonságai, amelyeket kritikus helyzetben kellene elvárni tőle".

Ugyanakkor Kann is elismeri Kossuth adottságait "mint nagy szónokét és újságíróét, mint karizmatikus vezető ragyogó ötleteivel és tulajdonságaival rendelkező vezetőét".

Drágán kellett a magyaroknak megfizetniük

Ami az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leglényegesebb problémáját illeti, Kann rámutat erre is: "A magyaroknak ezen harcok során megszerzett győzelmeit drágán kellett megfizetni. A belső viszályok közvetlen következményei, valamint az elnyomott nemzeti csoportok körében 1918-ig megmaradt gyűlölet miatt."

A belső viszályok ma, 2007-ben sem hiányoznak Magyarországon. Haselsteiner erről azt mondta, Ausztriában ma is sokan figyelik a pesti eseményeket. Szerinte a legfontosabb a politikai kultúra megléte. Sok múlik tehát azon, hogy képesek vagyunk-e a miénktől eltérő véleményeket elfogadni, kezelni. Ausztriának is voltak ebben negatív tapasztalatai, hangsúlyozta a történészprofesszor. Hosszú időbe tellett, amíg ők is megtanulták, mennyire fontos a belső konfliktusok kulturált kezelése.



  • Eladnék
  • Hírek