Miklós
-5 °C
-2 °C
Index - In English In English Eng

Pikáns halmártással bizonyítja Pompeji pusztulását

2008.10.01. 07:08
A garum sóból, fűszerekből és halból készült mártás, amit egy hónapnál tovább nem ajánlott érlelni. Az utolsó pompeji tál egy nyári halból készült, ezért a város nem pusztulhatott el szeptemberben.

Rothadt halmaradványokkal sikerült pontosan beazonosítaniuk a Vezúv kitörésének és Pompeji pusztulásának dátumát olasz kutatóknak, akik a városban készült utolsó tétel garumot vizsgálták.

Ifjabb Plinius római történetírónak köszönhetően ismeretes Vezúv kitörésének időpontja, amely 79. augusztus 24-én pusztította el Pompejit és Herculaneumot. Néhány évvel ezelőtt azonban kételyek merültek fel az időponttal kapcsolatban, ugyanis Pompejiben a romok alól előkerült egy olyan pénzérme, amelyet Titus császár (Kr.u. 30-81) egy 79. szeptember 7-i esemény tiszteletére veretett - olvasható a Discovery Channel honlapján.

A rómaiak által kedvelt pikáns szósz maradványait hét óriás agyagedény alján találták. Magukra az edényekre viszont Auluis Umbricius Scaurus, Pompeji legismertebb garumkészítőjének házában bukkantak

Mint kiderült, az utolsó tétel garumot kizárólag aranysávos durbincsból készítették, amely a Földközi-tenger legközönségesebb halfajai közé tartozik, és amelyből nagy bőség van a térségben nyáron - különösen júliusban és augusztus elején.

"Az edények tartalmának elemzése alátámasztja, hogy a Vezúv nagy valószínűséggel 79. augusztus 24-én törhetett ki, ahogy erről ifjabb Plinius római történetíró beszámolt" - hangsúlyozta Annamaria Ciarallo, a Pompeji kutatólaboratórium igazgatója.

A garum, a sós tengeri vízben fermentált halból készült mártás, az ókori rómaiak ketchupja volt, amelyet gyakorlatilag minden étellel fogyasztottak, feltehetően így takarékoskodva a drága sóval. Készítése viszonylag egyszerű volt. Az olyan garumkészítők, mint Aulus Umbricius Scaurus, feltehetően az edény aljára szárított fűszernövényeket - koriandert, ánizskaprot, zellert, mentát és oregánót helyeztek, majd ezt követték a halbelsőségek, amelyeket két ujjnyi sóréteg takart. Ismét fűszernövények, hal és só következet, és így rétegelték a hozzávalókat, míg az edény színültig meg nem telt.

Az edényt a napra állították, s csaknem három héten keresztül minden nap összekeverték a tartalmát. Végeredményként pedig egy illatos mártást nyertek.

"Az utolsó tétel garumot aranysávos durbincsból készítették - olyan halból, amely olcsó volt, és amely júliusban és augusztus elején bőséggel előfordult a helyi piacon. Mivel az ókori római receptek szerint a készülő halmártást egy hónapnál tovább nem volt ajánlatos a napon érlelni, a Plinius által megadott augusztus végi időpont teljességgel helytálló" - hangsúlyozta a kutató.

Az augusztus 24-i dátumot a pollenmaradványok is alátámasztják. "A Pompejiben talált összes pollen 350 féle nyári növénytől származik" - hangsúlyozta Annamaria Ciarallo.

"A pénzérme sajnos nem tekinthető bizonyítéknak, mivel nehezen olvasható a felírat. A magam részéről egyetértek Ciarallo elméletével, bár megmaradt a rejtély. Akárhogyan is legyen, nincs túl nagy jelentősége, hogy a Vezúv augusztusban, vagy októberben tört ki" - vélekedett Teresa Giove, a Nápolyi Régészeti Múzeum éremszakértője.