Diszkóztak a Stonehenge-ben?
Rupert Till, a Huddersfieldi Egyetem akusztikai és zenetechnológiai szakértője szerint Stonehenge kiválóan alkalmas volt arra, hogy felerősítse az ismétlődő, pulzáló ritmust - olvasható a Daily Telegraph online kiadásában. "Az eredeti Stonehenge feltehetően nagyon jó, majdhogynem a hangversenytermek szintjével versenyző akusztikával rendelkezett, amelyet őseink több nemzedéken át tökéletesítettek" – véli a kutató.
Mivel az eredeti Stonehenge csupán részlegesen maradt fenn, Till számítógépes modell segítségével vizsgálódott, majd elméletét az Egyesült Államokban ellenőrizte, ahol Washington közelében háborús emlékműként megépült Stonehenge beton hasonmása. Az építmény, amely eddig elkerülte a régészek figyelmét, ideális terepnek bizonyult Rupert Till kísérletei számára, ahol összevethette az elméleti számításokat és a komputeres szimulációt a gyakorlattal. "Reprodukáltuk azt a (vissz)hangot, amely ötezer éve beszéd vagy a taps közben keletkezett" – mondta Rupert Till, aki a legmeglepőbb eredménynek azt tartja, amikor sikerült elérniük, hogy berezonáljon az egész betonépítmény. Till szerint ilyen akusztika mellett a dobpergés egészen drámai hatást válthatott ki.
Az angliai Salisbury-síkságon látható kőépítmény korát ötezer évre becsülik. A 2-7 méter magas, 20-30 tonnás, durván faragott kőoszlopok hajdan négy koncentrikus kört alkottak. A külső kör nagyjából 100 méter átmérőjű. Máig sem tudható pontosan, milyen célokat szolgált: egyes kutatók szerint kultikus építmény, mások szerint óriási naptár volt, amely pontosan jelezte például a nyári és a téli napforduló idejét, és voltak olyanok, akik szerint a csillagászatban segítette az akkori embereket. A legutóbbi, 2008-as kutatások a hely kultikus-gyógyító szerepét látszanak alátámasztani.