Felkavarnák az óceánokat a klímatudósok

James Lovelock brit klímatudós (aki egyébként az elsők között hívta fel a figyelmet az üvegházhatás veszélyeire) a Gaia-elmélet kidolgozásával vált világhírűvé. A hipotézis szerint a Föld egy nagy, önszabályozó organizmus, a bolygót maga az élővilág tartja az élet fennmaradásához szükséges állapotban. Az elméletet sok kritika érte, ennek ellenére rengeteg követője van ma is. Lovelock szerdán újabb vad ötlettel került a sajtóba: a Nature-ben publikált tanulmánya szerint az óceánok vizének megforgatásával csökkenteni lehetne az üvegházhatást fokozó légköri szén-dioxidot.

134 millió cső

A tudós elképzelése szerint több millió függőleges cső pumpálná az óceánok mélyebb rétegeiben levő vizet a felszínre – írja a New Scientist. A lentről érkező, hidegebb és szerves anyagokban gazdagabb víz fokozná a szén-dioxidot elnyelő algák és planktonok növekedését, így csökkentené a legnagyobb koncentrációjú üvegházhatású gáz mennyiségét a légkörben. Bizonyos területeken a víz alacsonyabb hőmérséklete mérsékelné a hurrikánokat is, azok kialakulásához ugyanis meleg tengerfelszín kell.

A koncepciót Lovelock mellett Chris Rapley, a Londoni Tudományos Múzeum munkatársa dolgozta ki az Atmocean nevű amerikai vállalat vezetőjének, Philip Kithilnek egy korábbi javaslata alapján. Kithil még 200 méter hosszú, 3 méter széles csövekről beszélt, Lovelock szerint 100 méteres hossz és 10 méteres átmérő lenne ideális. A csövek alsó végén szelep akadályozná meg, hogy víz visszafolyjon, egyébként az egész rendszert az óceán természetes áramlásai működtetnék. Kithil számításai alapján 134 millió cső az ember által termelt szén-dioxid egyharmadát tudná közömbösíteni, de azt a tudósok is elismerték, hogy még sok kalkuláció szükséges a végleges tervhez.

Nem működne

Az elképzelés vegyes fogadtatásra talált. "Csodálom Lovelock és Rapley azon törekvését, hogy kreatív megoldásokat találjanak a problémára, de ez a mostani ötlet nem győzött meg" – nyilatkozott a New Scientistnek Andrew Watson, a Kelet-Angliai Egyetem klímaspecialistája. Watson szerint nehéz kiszámítani egy ilyen vízforgató rendszer pontos hatásait és a tudós hiányolta a részletes számítógépes modellt is. A mélyebb régiókban például több szén található, amiből a felszínre kerülve szén-dioxid keletkezhet, és ez éppen a kutatók célja ellen dolgozna.

Lovelock tisztában van azzal, hogy nincs sok támogatója. "A tudósok többsége, akivel beszéltem, azt mondta, hogy ez nem fog működni" – fogalmazott. "A tudósok egyébként is többnyire negatívan fogadják az új ötleteket, és sokszor igazuk is van. De mivel a tét nagy, és a kutatóknak azon is gondolkodniuk kellene, hogyan segíthetnénk a Földnek meggyógyítani saját magát."