További Űrkutatás cikkek
A Lulin-üstökös már szabad szemmel is látható a zavaró fényektől mentes sötét égbolton, írta meg a Hírek.csillagászat.hu. A binokulárokkal, kis távcsövekkel jól megfigyelhető égitestről már sok szép asztrofotó született, a következő napokban pedig egyre jobb láthatóság várható. Február 19-én, 20-án már 5,6 magnitúdóra fényesedett az üstökös.
A Lulin-üstökös látható fényben megfigyelhető kómájának teljes kiterjedése a napokban elérte a Jupiter átmérőjének háromszorosát, azaz mintegy 430 ezer kilométert. A legtöbb asztrofotón megfigyelhető zöld szín az üstökösökben szokásos kétatomos szénmolekula (C2), illetve a cián (CN) molekulától ered.
A fényes üstököst nemcsak a látható fényben földi távcsövekkel, hanem a földi légkör zavaró hatásait kiküszöbölve az ultraibolya tartományban űrtávcsövekkel is megfigyelik. Az üstökösmagból kiszabaduló vízmolekulák a Nap ultraibolya sugárzásának hatására fotodisszociációval felbomlanak hidroxil (OH) gyökökre és hidrogén (H) atomokra; utóbbiak jellegzetes Lyman-alfa sugárzása az ultraibolya tartományba esik.
Az atomos hidrogén 1216 angströmnél jelentkezö Lyman-alfa kibocsátása a Földröl nem figyelhető meg a légköri fényelnyelés miatt, hiába alkot az üstökös körül nagy kiterjedésű, esetenként akár több millió kilométer átmérőjű koronát. Űrbéli megfigyelése nagyon hasznos, ugyanis erőssége az üstökösmag vízkibocsátásnak mértékét jelzi.
A NASA SOHO (Nap- és Helioszferikus Obszervatórium) SWAN (Napszél Anizotrópiák) ultraibolya teleszkópja is megfigyelte a Lulin-üstökös kiterjedt hidrogén-koronáját az erős Lyman-alfa sugárzás alapján. Az üstökös 2009. január 10-én volt napközelben 1,21 CsE-re a Naptól. Nem sokkal ezután, január 20. és 30. között a SOHO/SWAN mérései alapján a víz kibocsátási sebessége 1028 és 1029 molekula/másodperc között volt, ami a Halley-üstökös hasonló naptávolságban 1986-ban mért kibocsátásának mintegy tizede.
A megfigyeléseket a Michigan-i Egyetem, a Francia Aeronómiai Szolgálat, valamint a Finn Meteorológiai Intézet kutatói végezték, akik a SWAN műszerrel a kezdetektől fogva rendszeresen követik a napszél térbeli eloszlásában mutatkozó irányfüggő eltéréseket, illetve az ultraibolyában is látható, fényes üstökösöket.
Ami az üstökös porkibocsátását illeti, a palomar-hegyi 5 méteres Hale-teleszkóppal február 2-án készült megfigyelések szerint a portermelés is hasonló arányban éppen egytizede a Halley-nél mértnek. Ennek ellenére a Lulin az ezekben a napokban bekövetkező földközelségének köszönhetően kiterjedt ködpamacsként szabad szemmel is megfigyelhető zavaró fényektől mentes sötét égbolton az Oroszlán csillagképben. Február 24-én 0,41 CsE-re lesz földközelben, 23-áról 24-ére virradóan pedig a Szaturnusz közelében fog látszólag elhaladni égi pályáján (természetesen a valóságban több százmillió kilométer lesz a pusztán csak egy irányba eső égitestek között).