Auguszta
-4 °C
2 °C

Meglepően aktív a legöregebb pulzár

2009.03.10. 10:20
Majdnem kétszázmillió éves kora ellenére a PSR J0108-1431 jelzésű objektum meglepően aktív a röntgentartományban, amit néhány felszíni forró foltja és mágneses tere okozhat.

A nevezett pulzár 770 fényévre található tőlünk és igen aktívnak tűnik. Pozíciója a Chandra röntgenműhold 2007 februárjában készült felvételén különbözik a 2001 elején rögzített rádióadatok szolgáltatta helyzettől. Az eltérés alapján kiszámítható, hogy a pulzár körülbelül 700 ezer km/h sebességgel mozog. A 2000-ben az ESO VLT távcsőegyüttesével rögzített adatok újraelemzése alapján pedig valószínűleg az optikai megfelelőjét is sikerült azonosítania a George Pavlov (Penn State University) vezette kutatócsoportnak. Az ilyen gyorsan mozgó pulzárok nagy sebességét egyébként vélhetőleg az őket létrehozó szupernóva-robbanások aszimmetrikussága okozza.

Fantáziarajz a PSR J0108-1431 katalógusjelű pulzárról (neutroncsillag). A röntgenemisszió forrása a mágneses erővonalak mentén mozgó részecskék és a felfűtött mágneses pólusok sugárzása.
Fantáziarajz a PSR J0108-1431 katalógusjelű pulzárról (neutroncsillag). A röntgenemisszió forrása a mágneses erővonalak mentén mozgó részecskék és a felfűtött mágneses pólusok sugárzása.

A 0,808 másodperces forgási periódusával, valamint a periódus változási gyorsaságából becsült körülbelül 160-170 millió éves korával a PSR J0108-1431 az egyik leghalványabb és legidősebb izolált rádiópulzár.

A PSR J0108-1431 érdekessége, hogy kora tízszeresen haladja meg az izolált pulzárok közötti eddigi csúcstartóét. Az idő múlásával, ahogyan a röntgensugárzás egyre több energiát szállít el a rendszerből, a pulzár forgása lassul, a kora is a lassulás mértékéből határozható meg.

A pulzárnak a mérések alapján a korához képest meglepően nagy intenzítású röntgenemissziójáért az erős (körülbelül 250 milliárd G) mágneses tér erővonalai mentén spirálózó töltött részecskék, illetve a neutroncsillag mágneses pólusok körüli, a részecskék által felfűtött felszínrészeinek a sugárzása felelős. A felszín túlnyomó része azonban hideg a röntgensugárzás létrehozásához, de az ultraibolya és optikai sugárzása alapján detektálható, így a különböző hullámhossz-tartományokban végzett megfigyelések teljes képet szolgáltathatnak az egzotikus objektumról.

Az eredményeket részletező szakcikkek az Astronomy & Astrophysics és az Astrophysical Journal c. folyóiratokban jelentek meg.