További Űrkutatás cikkek
A Hold felszínének, illetve felszín alatti rétegeinek eddigi legrészletesebb vizsgálatára a NASA ez év tavaszán két űreszközzel tér vissza: az LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) keringő űrszondával, valamint egy igazi űrkísérlettel, a Hold felszínébe becsapódásokat végrehajtó LCROSS (Lunar CRater Observation and Sensing Satellite) programmal, írta meg a Hírek.csillagászat.hu. A két űreszköz egy hordozórakétával indul útnak a tervek szerint 2009. április 24-én, magyar idő szerint 13:59-kor Cape Canaveralról. Az űrkísérlet már az elején nagyon izgalmas lesz, ugyanis az LCROSS két próbatestje a ma ismert tervek szerint irányítottan fog becsapódni a Hold déli pólusvidékén, mégpedig a 40 kilométer átmérőjű és ma még ismeretlen mélységű Faustini-kráter belsejében.
Óriási porfelhő
Elsőként az Atlas V Centaur rakéta EDUS (Earth Departure Upper Stage) nevű, mintegy két tonna tömegű utolsó fokozata éri el a holdfelszínt. Ezt követően maga az LCROSS szonda (S-S/C) végez méréseket a becsapódás nyomán kidobott anyagfelhőn áthaladva. Célja a hipotetikus felszín alatti vízjégből származó hidroxil gyök (OH) kimutatása. Röviddel ezután, az EDUS pályáját követve a szonda 700 kilogrammos teste is becsapódik, nem messze az EDUS útjának végpontjától. A két holdfelszíni robbanás fényfelvillanásai, valamint a kidobott anyagfelhők az előzetes számítások szerint Földről is megfigyelhetők lesznek.
Előzetesen modellezték az LCROSS becsapódásainak következményeit. Ezek szerint másodpercek alatt néhányszor tíz méteres kiterjedésű forró plazmafelhő és anyagtörmelék keletkezik. Tíz perc múlva 1-10 kilométeres por- és gázfelhő alakul ki, amelyben ha volt víz is, akkor a Nap ultraibolya sugarai hatására hidroxil keletkezik, amit UV és rádiósugárzása alapján meg lehet figyelni. Egy órával később már 100 kilométeres kiterjedésűre ritkul a becsapódási felhő. Amennyiben egy átmeneti hidroxil exoszféra is kialakul a becsapódás helye felett, az tíz percig lesz megfigyelhető a Hubble Űrtávcsővel, illetve a Föld körüli pályán keringő Odin rádiócsillagászati mesterséges holddal.
A Földről is megfigyelhető
A becsapódás felvillanása, illetve a kidobott anyagfelhő az előzetes számítások szerint már egy 25-30 centiméteres távcsővel is megfigyelhető, sőt, nagy sebességgel sorozatfelvételeket készítő érzékeny kamerákkal elektronikusan is rögzíthető lesz. Olyan műszerek például tökéletesen alkalmasak erre, mint amilyenekkel a holdfelszíni meteorbecsapódások fényfelvillanásait megfigyelik.
A becsapódásokat úgy időzítik, hogy a Hold déli pólusa minél jobb rálátással legyen megfigyelhető az amerikai kontinensen, valamint a Hawaii-szigetek Mauna Kea csúcsán levő nagy távcsövekkel. Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) chile-i nagy távcsövei is követhetik az eseményt, azonban az európai tervek részletei még nem ismeretesek.