További Űrkutatás cikkek
David Lafreniere (University of Toronto, Ontario) és munkatársai egy speciális képfeldolgozási technika segítségével a Hubble Űrteleszkóp NICMOS (Near Infrared Camera and Multi-Object Spectrometer) műszerével 1998-ban készített infravörös felvételeken is láthatóvá tették a HR 8799 csillag b jelű kísérőjét, amit egyébként két társával együtt az északi Gemini és a Keck teleszkópok 2007-es és 2008-as direkt felvételei alapján fedeztek fel.
Lafreniere egy olyan eljárást használt, amit eredetileg földi távcsövekkel rögzített képekhez fejlesztettek ki. A siker az exobolygók keresésének új módszerét adhatja a kutatók kezébe, ugyanis a már detektált bolygók archív felvételeken történő azonosítása nem csak a megerősítés szempontjából fontos. Egy hosszabb időtartam alapján demonstrálja azt is, hogy a kísérő valóban a csillag körüli pályán mozog, lehetővé téve a pálya paramétereinek pontosabb meghatározását is – írja a hirek.csillagaszat.hu.
Az eljárás lényege, hogy a csillag környezetéről úgynevezett koronagráf - ezzel takarják ki a látómezőből a csillag zavaró fényes korongját - segítségével készített felvételeken a kitakart csillagkorong szélénél a fényszóródás miatt jelentkező, kifelé mutató, és esetleg még sok mindent elfedő fénykévéket is levonják a képből. Így a felvételeken a Hubble által egyébként detektálhatónál tízszer halványabb objektumok is előtűnhetnek. A feladat nehézségét az jelenti, hogy a kísérők milliószor halványabbak csillaguknál, látszó szögtávolságuk pedig kisebb a telihold átmérőjének kétezred részénél.
A HR 8799 csillag b jelű kísérője a 130 fényévre lévő rendszer három bolygója közül a legkülső, tömege a Jupiterének legalább hétszerese. A két belső bolygó a koronagráf maszkja miatt az 1998-as NICMOS felvételeken sajnos nem azonosítható. Travis Barman (Lowell Observatory, Flagstaff, Arizona) szerint a HR 8799b felszínét részben porfelhők fedik. Infravörös spektruma ugyanis tartalmaz vízpára jelenlétére utaló jeleket, ezek intenzitása azonban kisebb annál, mintha a bolygó légköre teljesen pormentes lenne. A vízpára színképi nyomainak vizsgálata révén a felhőkkel való fedettségen túl információ nyerhető az atmoszféra hőmérséklet- és nyomásviszonyairól is.
Mivel az elmúlt tíz év során a Hubble kétszáznál is több csillagot figyelt meg koronagráffal bolygókat és protoplanetáris korongokat keresve, a kutatók tervezik ezen felvételek átvizsgálását is. Ha egy kísérőt több NICMOS felvételen is azonosítani tudnak, s a pályamozgása is kimutatható, akkor földi teleszkópokkal további megfigyeléseket végeznek az objektumról. Ha a jelölt csak egy képen tűnik elő, de fényessége és szögtávolsága alapján jó eséllyel bolygókísérő, akkor is további vizsgálatoknak vetik alá földi távcsövekkel. Az eredményeket részletező szakcikk a The Astrophysical Journal c. folyóiratban fog megjelenni.