Egy nemzetközi kutatócsoport a 2,5 millió fényévre található Andromeda-ködöt (M31) vizsgálta a 3,6 méteres kanadai-francia-hawaii-i távcsövet (Canada-France-Hawaii Telescope, CFHT) és annak MegaCam/MegaPrime digitális kameráját használó program keretében. A felmérés egyedülálló a maga nemében, ugyanis egy körülbelül egymillió fényév átmérőjű területnek megfelelő égboltrészt vizsgáltak át és az egy égboltterületről valaha készült legszélesebb és legmélyebb áttekintő képet kapták.
A felmérés azt jelzi, hogy az M31 korábban már elnyelte néhány közeli, kisebb társát. A galaxisok növekedésének elmélete szerint ez a folyamat valóban a kisebb kísérők bekebelezésével zajlik, a galaktikus kannibalizmusra azonban rendkívül nehéz bizonyítékokat találni, ugyanis a vizsgálandó struktúrák gyakran nagyon halványak, detektálásukat pedig ezen kívül az is bonyolítja, hogy a bekebelező galaxis fényes korongjánál akár százszor nagyobb területet is át kell(ene) vizsgálni a nyomaik után kutatva. Az új vizsgálatok során először sikerült ilyen mélységig feltérképezni egy galaxis külső területeinek struktúráit, és ez lehetővé tette a növekedési elméletet alátámasztó bizonyítékok feltárását. Sőt, az M31 külvárosának struktúrái azt is jelzik, hogy bekebelezési folyamatok ma is zajlanak.
A kutatók szerint az M31 galaxis legkülső részein található csillagok nem keletkezhettek az Androméda-ködben, ugyanis a középponttól ilyen távol a gáz sűrűsége nem elegendő a létrejöttükhöz. Ez erősíti azt a feltételezést, hogy egy másik, kisebb galaxisból maradtak vissza, amit az M31 a nem is túl távoli múltban szakított részeire, illetve, hogy az Androméda-köd ma is az expanzió állapotában van.
További említésre méltó eredmény, hogy az M31 következő áldozata valószínűleg a Triangulum-galaxis (M33) lesz, sőt a két objektum közötti kölcsönhatás már zajlik is, végül teljesen össze fognak olvadni. A dolog iróniája, hogy a galaxisok szétesése és formálódása kéz a kézben zajlik, előbbi folyamat nélkül nincs az utóbbi sem.