Aliz
6 °C
14 °C

Fényes foltok a Betelgeuse felszínén

2010.01.18. 17:07 Módosítva: 2010-01-18 17:07:07
Francia kutatók a közeli infravörös tartományban végzett interferometriai mérések alapján két óriási, fényes foltot azonosítottak az Orion csillagkép legfényesebb csillaga, a Betelgeuse nevű vörös szuperóriás felszínén.

A Betelgeuse – az Orion csillagkép legfényesebb csillaga – körülbelül hatszázszor nagyobb Napunknál, és mintegy százezerszer annyi energiát sugároz ki, mint központi égitestünk. A párizsi obszervatórium munkatársai által vezetett nemzetközi kutatócsoport a Fred Lawrence Whipple Observatory (Mount Hopkins, Arizona) három távcsövét interferometriai üzemmódban (IOTA - Infrared Optical Telescope Array) használva két óriási, fényes foltot azonosított a vörös óriás felszínén. A foltok mérete hordozójukhoz hasonlóan impozáns, átmérőjük a Nap-Föld távolsággal összemérhető. A megfigyelési eredményeket részletező szakcikk az Astronomy & Astrophysics c. folyóiratban jelent meg.

A Betelgeuse felszíne az 1,64 mikronos közeli infravörös hullámhosszon (H sáv). A kutatók a csillagfelszín képét két különböző algoritmus alapján is rekonstruálták az interferometriai mérésekből. A Betelgeuse átmérője 45 milliívmásodperc, a nagyobbik folté 11, míg a kisebbiké 9 milliívmásodpercnél kisebb.
A Betelgeuse felszíne az 1,64 mikronos közeli infravörös hullámhosszon (H sáv). A kutatók a csillagfelszín képét két különböző algoritmus alapján is rekonstruálták az interferometriai mérésekből. A Betelgeuse átmérője 45 milliívmásodperc, a nagyobbik folté 11, míg a kisebbiké 9 milliívmásodpercnél kisebb.

A foltok elemzése arra az eredményre vezetett, hogy a nagyobbik mérete a csillag átmérőjének negyedével egyenlő, azaz meghaladja a 200 millió kilométert, hőmérsékletük pedig akár 500 fokkal is eltérhet a felszín átlagos, 3600 kelvines hőmérsékletétől. A két nagy folt azonosítása újabb fontos bizonyíték a vörös szuperóriásokban évtizedek óta feltételezett hatalmas konvektív celllák létezése mellett.

Ezeket elméletileg már az 1970-es években megjósolták, majd az 1990-es években többször kimutatták a látható fény tartományában. A most közölt eredmények először igazolják a jelenséget az infravörös tartomány 1,5 mikronnál nagyobb hullámhosszain, így kizárhatókká váltak az optikaiban észlelt forró foltokra vonatkozó alternatív elméletek (például a csillagot körülvevő porburokban nagyméretű lyukakat feltételező modellek).

A konvekciós cellák fontos szerepet játszhatnak a csillag tömegvesztési folyamata részleteinek értelmezésében, illetve annak a gigantikus gázkiáramlásnak a magyarázatában, ami a Neptunuszig érne, ha a Betelgeuse a Nap helyén lenne. A foltok egyéb fizikai paramétereinek és élettartamuknak meghatározásához további észlelések szükségesek, melyek hozzájárulhatnak a szuperóriások felépítésének és fejlődésének jobb megértéséhez.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?