A szakértők szerint már nagyon közel vagyunk ahhoz a ponthoz, ahol a műholdak és az űrszemét ütközése mindennapos eseménnyé válik. Ez azért is ijesztő, mert egy nagyobb ütközésben elpusztuló műhold több ezer szétszóródó alkatrésze ugrásszerűen megnöveli az adott területen az űrszemét sűrűségét, és az ütközésveszélyt, ami könnyen láncreakcióhoz vezethet. Reális esély van arra, hogy egy ilyen láncreakció megbénítsa a műholdas tévéadásokat, telefon- és internethálózatot, a globális helyzetmeghatározó rendszereket vagy az időjárás-előrejzést. A nagyobb darabok akár az ISS-re és legénységére is veszélyt jelenthetnek.
Az űrszemét elhasznált főként rakétahajtóművek darabjaiból, működésképtelen, gazdátlanul sodródó műholdakból áll, de akár a nemzetközi űrállomásról véletlenül a világűrbe került alkatrészek, szerszámok is lehetnek köztük.
Az űrszemetet a Föld gravitációja lassan egyre alacsonyabb pályára kényszeríti, míg végül az atmoszféra olyan rétegébe ér, ahol a légkör elég sűrű ahhoz, hogy a súrlódás keltette hő elégesse. Ez azonban több évtizedet, vagy magasabb pálya esetén akár századokat is igénybe vehet, és egyelőre sokkal nagyobb ütemben szórjuk a szemetet az űrbe, mint ahogy az a természetes útján elpusztulna. a NASA-nak vannak tervei arra, hogyan csökkentse az űrbe kerülő új űrszemét mennyiségét, de ez nem oldja meg a már fenn keringő szemét problémáját.
Bharath Gopalaswamy, indiai szakértő arra figyelmeztet, hogy az olyan típusú ütközések, amitől a Pentagon tart, valójában már elkezdődtek pár éve. 2009 februárjában, amikor az Iridium műholdas telefonhálózat egyik tagjának ütközött neki egy elhagyott orosz műhold, 1500 új űrszemét-darab keletkezett, amelyek másodpercenként 7,7 kilométeres sebességgel (közel 28 ezer km/h) keringenek azóta is a Föld körül. 2007 januárjában, amikor egy kínai rakétatesztben robbant darabokra a célpontnak kinevezett, szintén működésképtelen műhold, a becslések szerint 150 darabbal nőtt az űrszemét mennyisége.