Zelma, Rajmund
-4 °C
3 °C

Nyolcas az égen

2010.12.17. 16:39
A Nap a téli időszakban alacsonyan jár, majd az idő előre haladtával egyre magasabbra kerül az égbolton. Ha egy helyről mindig pontosan ugyanabban az időpontban figyeljük meg a pozícióját, az év folyamán egy nyolcas alakzat rajzolódik ki.

Az analemma-görbe kialakulása komplex égimechanikai összefüggés eredménye, amelyet nagyon leegyszerűsítve a Föld Nap körüli keringésére és tengelyferdeségére vezethetünk vissza. A nyolcas legalacsonyabb pontjai a téli, tetőpontja a nyári napforduló időszakában rajzolódik ki. Mivel télen bolygónk gyorsabban kering a Nap körül, a görbe alsó íve nagyobb. A sebesség aztán a nyár folyamán csökken, így a felső hurok kisebb lesz.

Fotó: Ladányi Tamás
Fotó: Ladányi Tamás

A jelenség fotografikus ábrázolása az egyik legnagyobb fotós kihívás, pontos előzetes tervezést, egy éven át tartó precíz és kitartó kivitelezést, és összetett képfeldolgozást igényel. A végeredmény egy digitális montázs; nyilvánvaló, hogy az égi nyolcast csak így lehet megjeleníteni. Ennek köszönhető, hogy nagyon kevés a sikeres analemma-projektek száma: a világon eddig ez mindössze tíz fotósnak sikerült.

"A tervezés folyamán az egyszerűségre törekedtem: megfordult ugyan a fejemben látványos tájképi elemekkel összekombinálni a görbét, de munka és családi tennivalók miatt inkább a lakóhelyem közvetlen környezete mellett döntöttem." - írja a magyar csillagászati egyesület weboldalán az első  magyar analemma-fotós, Ladányi Tamás.

A fótós a nyolcas horizont feletti elhelyezkedését szoftverek segítségével már előre megszerkesztette, optikának pedig egy 10 mm-es Sigma objektívet használt, a kellően nagy égterületet befogásához.

Ladányi az év folyamán a Nap égi pozícióját fotózta mindig egy helyről és ugyanabban az időpontban (9:00-kor), összesen harminchat alkalommal, a fotóállványt és a képmezőt mindig pontosan egyformán tájolva. A reggeli időpontot a derült időszak nagyobb esélye indokolta, ilyenkor még kisebb a kockázata a felhőképződésnek. Minden alkalommal két kép készült: egy napszűrővel és egy anélkül, úgy, hogy közben a kamera ne mozduljon el. A a két képet ezután mindig egymásra másolta, így láthatóvá vált a napkorong és a táj is.

A háttérkép esztétikai okokból akkor készült ugyanarról a területről, amikor a Nap már nem volt a látómezőben, mivel ha szűrő nélkül fényképezzük a tájat, a beégett napkorong tönkreteszi a kompozíció harmóniáját. A háttérkép bal alsó sarkában a fotós saját árnyéka látható.