A piszkéstetői obszervatóriumban készült felvételek alapján magyar csillagászok úgy vélik, egy nagyon ritka szupernóvatípus képviselőjét sikerült azonosítaniuk. A texasi és harvardi csillagászokkal folytatott spektroszkópiai vizsgálatok szerint a 2011ay jelű szupernóva nagyon ritka csoportba, a hidrogén jelenlétét is mutató Ia típusú szupernóvák közé tartozik. Ez azért különleges, mert a szupernóvák osztályozásának legfőbb alapja, hogy látszik-e a színképükben hidrogén, vagy sem. Amelyikben látszik, az II-es típusú, amelyikben nem, az I-es. Utóbbi egyik alosztálya (a felrobbanó fehér törpéké) az Ia.
Ezek szerint a 2011ay-t is a II-es osztályba kellett volna sorolni, hiszen van benne hidrogén, de mégsem egyértelmű a helyzet. Amikor 2002-ben az első ilyen robbanást azonosították, hosszas vita kezdődött szakmai körökben, hogy valóban egy olyan fehér törpe robbanását látjuk, melynek színképébe valahogy hidrogén is keveredett, vagy csak egy különleges II-es típusú robbanást, melyben egy az élete végén járó nagytömegű csillag fejezte be pályafutását, csak szokatlan módon. Azért volt nehéz a döntés, mert a hidrogénen kívül minden színképi jellegzetesség megegyezett az Ia típusnál tapasztalhatóval. Végül 2008-ban sikerült felfedezni egy újabb hibrid példányt, most pedig itt van a 2011ay, amely osztályának harmadik képviselője lehet.
Az eddigi két hibrid szupernóvának nagyon jellegzetes, csak rá jellemző fénymenete volt, ami arra utal, hogy tényleg hidrogént tartalmazó Ia robbanásokról van szó. A magyar csillagászoknak ezt a fénymenetet kell meghatározni a 60/90 cm-es Schmidt-teleszkóppal, BVRI színekben készített felvételek segítségével. A végső eredmények csak hónapok múlva lesznek meg, az viszont már a nyers felvételeken is látszik, hogy a nemrég felrobbant szupernóva rendkívül forró, emiatt sugárzásának maximuma a kék tartományba esik. Amíg közeli infravörösben több magnitúdóval halványabb az őt befogadó galaxis magjánál, kék színben fényesebb annál. Szinte biztos, hogy itt egy felrobbant szupernóva forró gázhéja tágul, amely idővel veszít hőmérsékletéből, így az öregedő szupernóva egyre vörösebb lesz.