Ősi hidrogénfelhők világítanak az univerzum peremén
Egy kutatócsoport Matthew Hayes (University of Toulouse) vezetésével az ún. LAB-okat (Lyman-alfa blobs) tanulmányozta az ESO VLT távcsőrendszerével. Ezek a képződmények az Univerzum legnagyobb egyedi objektumai közé tartoznak: gigantikus hidrogénfelhők, melyek átmérője a néhány százezer fényévet is elérheti, ami többszöröse a Tejútrendszer méretének. Sugárzásuk intenzitása pedig a legfényesebb galaxisokéval vetekszik. Tipikusan nagy távolságokban találhatók, ezért abban az állapotukban figyelhetjük meg őket, amikor a Világegyetem még csak néhány milliárd éves volt, így fontos szerepet játszhatnak annak megértésében, hogyan alakultak ki és fejlődtek a galaxisok.
Az extrém fényességük forrása, illetve pontos természetük azonban egyelőre még kérdéses. Hayes és csapata a 11,5 milliárd fényévre levő LAB-1 jelű, 2000-ben felfedezett objektumot tanulmányozta, amely 300 ezer fényéves átmérőjével az egyik legnagyobb ilyen felhő, benne több galaxis is található.
A LAB-ok természetének magyarázatára több egymással versengő elmélet is létezik. Az egyik azt állítja, hogy emissziójuk a gravitációs terükben befele zuhanó és felmelegedő gáz sugárzása, míg egy másik szerint a felhőkbe fényes galaxisok ágyazódnak be, melyekben vagy heves csillagkeletkezés zajlik, vagy energiakibocsátásukért a központi szupernehéz fekete lyukaik körüli anyag sugárzása felelős. Az új észlelések azt támasztják alá, hogy utóbbi elmélet járhat közelebb a valósághoz.
Hayes és munkatársai a LAB-1 sugárzásának polarizáltságát vizsgálták. Ha polarizált, az azt jelenti, hogy szórt vagy reflektált elektromágneses sugárzásról van szó. A polarizáció, illetve annak foka érzékeny műszerekkel mérhető, ebben az esetben azonban a problémát nehezítette a forrás óriási távolsága. Claudia Scarlata (University of Minnesota) szerint a VLT és a FORS műszer nélkül nem is lett volna esély a megfigyelés kivitelezésére. Összesen 15 órányi észlelési anyag alapján a kutatók azt találták, hogy a LAB-1 sugárzása egy, a centruma körüli gyűrű alakú térrészben polarizált, a centrumban azonban nem. Ez majdnem biztosan nem fordulhatna elő, ha a gravitáció hatására bezuhanó és felmelegedő gázról lenne szó, viszont pont ez várható, ha a beágyazott galaxisok fénye a környező gáz részecskéin szóródik. A csoport a következőkben más LAB-ok vizsgálatát is tervezi hasonló effektus után kutatva.