Az alfamagnetikus spektrométeren (AMS) közel ötszáz tudós dolgozott 16 ország 60 különböző egyeteméről és kutatóintézetéből. Az 1994-ben indult projekt a kozmikus háttérsugárzás mérésével foglalkozik, és a mostanában különösen izgalmas témának számító sötét anyag és antianyag vizsgálatával. A fejlesztést Samuel C.C. Ting, az MIT egyetem Nobel-díjas professzora vezette, és az amerikai energetikai minisztérium finanszírozta. A műszernek 1995 óta bérelt helye volt az ISS-hez kapcsolható négy laboratórium-modul egyikében.
A kétezres évek elején aztán technológiai és pénzügyi problémák lassították le az űrállomás fejlesztését, aminek így vissza kellett venni a költségvetéséből (az ár így is százmilliárd dollár körül lesz, ha teljesen elkészül az állomás), ráadásul beütött a Columbia katasztrófája 2003-ban, ami két és fél évre megállította a NASA űrrepülőprogramját. 2005-ben Bush elnök új irányt szabott az amerikai űrkutatásnak: lecserélni az űrrepülőflottát, embert juttatni a Holdra, majd a Marsra. Az űrállomás bővítése hirtelen kikerült a fókuszból, a még mindig félkész AMS sorsa bizonytalanná vált.
A NASA tervei szerint 2010-ben nyugdíjba mennek a mai húsz-harminc éves űrrepülők, és addig be is fejeződik az ISS felépítése, amihez még tíz fordulóban hordják fel a további alkatrészeket, műszereket és modulokat a teherűrhajók. A Genfben épülő AMS 2008 végén készül el, és jelenleg úgy néz ki, nem jut hely neki sem az űrállomáson, sem az utolsó teherűrhajó-utakon. A minisztérium le is állította a projekt finanszírozását, így az utolsó simítások, és a műszer Amerikába szállításának 75 milliós költségét már a NASA állja.
A projektben résztvevő tudósok kétségbeesetten lobbiznak az AMS megmentéséért, a műszer óriási tudományos jelentőségét bizonygatva. A University of Texas Nobel-díjas fizikaprofesszora, Steven Weinberg szerint az AMS egyenesen az egyetlen lehetőség lenne arra, hogy az űrállomáson igazán fontos tudományos kísérleteket folytassanak, amelyek alapvetően írhatják át a fizika törvényeit.