A fiatal képzõdmény egy úgynevezett Herbig-Haro objektum, ami a Földtõl 1140 fényévre található. A HH 46/47 katalógusjelû objektumban a gázbuborékok akkor keletkeztek, amikor a csillagról 200-300 km/s-os sebességgel kifelé mozgó gázáramok beleütköztek az objektumot körülvevõ kozmikus gáz- és porfelhõkbe.
A Spitzer felvételén a csillag maga a kép közepétõl kicsit balra felfelé látható fényes folt, a két buborék pedig a csillag két oldalán elnyúlva figyelhetõ meg. A zöld színû füstszerûen gomolygó anyag forró molekuláris hidrogén, míg a kékes szín az intersztelláris por által szórt csillagfény. A buborékok végén látható vörös foltok forró kén és vas jelenlétére utalnak a lökésfrontok és a környezõ anyag aktuális találkozási pontjain.
A pasadenai Jet Propulsion Laboratory munkatársa, Thangasamy Velusamy szerint az égitest körüli korongot, melybõl késõbb bolygók is keletkezhetnek, a csillag gravitációs tere által a környezõ térbõl befogott por és gáz hizlalja. Az elképzelések szerint ez addig tart, amíg a csillag beinduló erõs csillagszele és gázáramai az utánpótlást el nem fújják. A Spitzer infravörös hullámhossz-tartományban mûködõ rendkívül érzékeny eszközeivel részletesen is tanulmányozhatók a vastag por- és gázburokba ágyazott csillagok és környezetük közötti kölcsönhatások.
A Spitzer felvételeinek javítására Pasadenában egy új képfeldolgozási eljárást is kifejlesztettek, ez az ún. nagyfelbontású dekonvolúció (Hi-Res deconvolution), melynek segítségével csökkenthetõ a csillag képének teleszkóp általi elkenése, így a kép élesíthetõ, tisztítható, ezáltal a csillag körüli emisszió részletesebben tanulmányozható. A HH 46/47 részletgazdag képe is ennek a technikának köszönhetõ. Az eredményeket taglaló szakcikk az Astrophysical Journal Letters c. folyóirat októberi számában jelent meg.