További Űrkutatás cikkek
Az eredmények sokkal pontosabbak, mint a 90-es végek végén levont következtetések, amikor az Ignazio Ciufolini vezette kutatócsoport a vizsgálatok első eredményeit publikálta.
Régi a jóslat
A tércsavarodás (frame dragging) néven emlegetett jelenség, amikor a forgó anyagi gömbhéj magával húzza a tér-időt, megtekerve az anyag szerkezetét, a Newton-féle gravitációs elmélet továbbfejlesztése. Einstein relativitáselméletét használva Joseph Lense és Hans Thirring osztrák fizikusok 1918-ban jósolták meg a kölcsönhatás létezését.
Minden tömeggel rendelkező teszt elgörbíti a tér szerkezetét, idézte a Space.com Ignazio Ciufolini szavait. Ha ráadásul forog is a test, másfajta torzulás is jelentkezik, hasonlóan ahhoz, ahogy a gumimatrac anyagát is elcsavarja a rajta forgó súlyos test.
A Lense-Thirring effektus a Föld körül keringő giroszkóp tengelyét évente 42 milliszögmásodperccel billentenhetné ki. A jelenség letesztelésére a NASA és a Stanford egyetem kutatói a hatvanas évek elején megtervezték a precíziós giroszkópokkal felszerelt Gravity Probe B nevű szondát, de technikai és pénzügyi gondok egészen idén áprilisig hátráltatták a fellövését. Az a projekt hatszázmillió dollárt emésztett fel.
Két csillogó gömb
Ha a Föld forgásától csavarodás jelentkezik a térben, akkor a műholdak a deformációkban bukdácsolnak, vélték az olasz kutatók. Ciufolini és kutatócsoportja így két műhold, a LAGEOS és LAGEOS 2 által az évek során visszavert több millió lézerjelet elemezte.
Mindkét műhold egy-egy kiváló visszaverő képességű, 60 centiméteres átmérőjű gömb. Nem végeznek önállóan semmilyen munkát, mivel hiányzik belőlük mindenféle elektronika. Ebből fakadóan sosem romolhatnak el.
A fekete lyuk is tudja
Az olasz kutatók szerint az eredményeik igazolják, hogy a tér csavarodása eléri az előre megjósolt érték 99 százalékát, plusz-mínusz 5 százalékos hibahatárral. A részletes beszámoló a Nature szaklapban jelenik meg.
Az olasz kutatók munkája a különös jelenség első elfogadható pontosságú mérése, jelentette ki Neil Ashby, a Colorado egyetem fizikusa. A relativitáselmélet által megjósolt hatások pontos mérése igen fontos, mivel alapvetően befolyásolják a világegyetemről kialakult képünket.
Az új eredményeknek a kutatók hasznát vehetik a fekete lyukakra vonatkozó elméletek esetében. Valójában a fekete lyukaknál fedezték fel először annak jelét, hogy a frame dragging valós jelenség lehet.
Dudoros a Föld
1997-ben sikerült megfigyelni egy ilyen szupernehéz égitest esetében, hogy a benne spirális pályán eltűnő gáz pörgettyűhöz hasonlóan imbolygott. A kitérés sokkal nagyobb volt, mint azt a struktúra mechanikai jellemzői indokolták volna.
A Ciufolini vezette olasz kutatócsoport a Föld okozta tércsavarodás első jelére 1996-ben hívták fel a figyelmet, viszont az első adatok igen pontatlanok voltak. A Föld gravitációs tere ugyanis nem szimmetrikus. A NASA GRACE műholdjának mérései alapján elkészített gravitációs térkép tette lehetővé a végleges elemzések elvégzését, mondta az olasz kutató.
Egyirányba lő
Időközben független vizsgálatok igazolták, hogy a fekete lyukak valóban forognak, és a tér csavarodása fontos szerepet játszik abban, hogy a környezetükből származó anyag egy része tengelyirányban kilökődik.
A teljes objektum leginkább hatalmas giroszkópra emlékeztet, jelentette ki Ciufolini. További megfigyelések szerint a fekete lyukak által kibocsátott sugár egy irányba mutathat évmilliókon keresztül.