Etelka, Aletta
3 °C
4 °C

130 fényévnyire vándorolt egy bolygórendszer

2008.05.05. 10:17
A Napunkhoz hasonló csillagok rezgéseinek tanulmányozása olyan meglepő eredményekre is vezethet, melyek alapján megállapítható az égitestek keletkezési helye és a születésük óta megtett útjuk. írja a hirek.csillagaszat.hu.

A narancsszínű ι (ióta) Horologii csillag a Földtől 56 fényévnyire található a Horologium (Ingaóra) déli csillagképben. Az ESO 3,6 méter átmérőjű távcsövét felhasználva már korábban kimutatták, hogy a csillag körül bolygó kering. Bár a planéta átmérője mintegy kétszerese a Jupiter átmérőjének, alig 320 napos periódussal kering. A bolygó megléte mellett egészen mostanáig nem sikerült a csillag pontos tulajdonságait megállapítani, ami többek között a csillag keletkezési körülményeinek tisztázásához is fontos lenne.

Saját Földünk belső szerkezetét elsődlegesen a szeizmológia módszereivel kutathatjuk. Ennek lényege, hogy a bolygó belsejében pl. a földrengések által kiváltott szeizmikus rezgéshullámok követésével, sebességük és irányuk változásával következtetni lehet az anyagösszetételre és az égitest szerkezetére. Ehhez hasonlóan tanulmányozhatók a csillag testén keresztülhaladó hullámok is: az egész csillag voltaképpen egy hatalmas, gömb alakú harangként is felfogható, így a csillagon megfigyelhető rezgés segítségével a csillagászok igen sokféle ismerethez juthatnak a belső szerkezetről.

Az ι Horologii elhelyezkedése az égbolton (forrás: ESO)

Ezt az eljárást alkalmazta Sylvie Vauclair és kutatócsoportja, akik 2006 novemberében nyolc egymást követő éjszakán végeztek méréseket az ESO (European Southern Observatory, Európai Déli Obszervatórium) 3,6 méter átmérőjű, La Sillán levő műszerével és az azon található HARPS nevű, rendkívül pontos spektrográffal. A rögzített adatokban összesen 25 "hangjegyet" (úgynevezett rezgési módust) sikerült azonosítani, amelyek legtöbbje egy 6,5 perces periódusú hullámhoz köthető. A vizsgálatok végeredménye szerint a csillag felszíni hőmérséklete 6150 kelvin, vagyis közelítőleg megegyezik a Nap felszíni hőmérsékletével, ugyanakkor tömege mintegy 25 százalékkal nagyobb, kora pedig alig 625 millió év. A leglényegesebb új információ, miszerint a csillag fémtartalma körülbelül másfélszerese központi csillagunk fémtartalmának.

Összevetve az asztroszeizmológiai elemzés eredményeit a csillag távolságával és térbeli mozgásával az adódott, hogy az ι Horologii szinte bizonyosan az égen látszólag igen nagy távolságra látszó Hyadok-halmaz tagjaként keletkezett. Ez a laza nyílthalmaz könnyen azonosítható a Taurus (Bika) csillagképben, mint egy több telehold átmérőjű égterületen elszórt csillagcsoport a Bika szeme könyékén. A körülbelül 150 fényévnyire levő halmaz tagjai a vizsgálatok szerint szintén 625 millió évesek, fémességük pedig megegyezik a most vizsgált ι Horologii fémességével, ami nem lehet véletlen egybeesés. Mindez azt jelenti, hogy az ι Hor már több mint 130 fényévnyire elsodródott keletkezési helyétől, ami látványosan illusztrálja a csillagok Tejútrendszerben zajló mozgásait.

Az eredmények arra is utalnak, hogy a csillag fémgazdagsága nem a keletkezés után, egy nagyméretű, fémes anyagokban gazdag felhővel való találkozás eredménye. Így az exobolygós csillagok fémességének tyúk-tojás problémája (vagyis hogy egy csillag körül azért keletkeznek bolygók, mert a csillag maga is fémekben gazdag, vagy azért gazdag fémekben, mert a keletkező magas fémtartalmú bolygók közül esetleg elnyelt néhányat) ebben az esetben megválaszolható: eleve fémgazdag anyagból született már maga a csillag is. A felfedezés ezen felül hozzájárulhat a csillag- és bolygókeletkezési elméletek ellenőrzéséhez, a Tejútrendszer dinamikájának vizsgálatához, illetve az univerzumban található lakható bolygók utáni kutatáshoz.