Hét évvel ezelőtt lőtték fel a világűrbe a Stardust űrszondát azzal a céllal, hogy hosszú útja során begyűjtsön némi csillagközi anyagot, meg néhány porszemet egy üstökös csóvájából. A kutatók abban reménykednek, hogy a mikroszkopikus anyagok alapos vizsgálatával megismerhetik a távoli csillagok belső folyamatait, és megtudhatják, hogy miként jönnek létre az élethez szükséges elemek, például a szén meg az oxigén.
Kihelyezett munka
Mivel a Stardust a kutatók becslései szerint csupán negyvenöt porszemet gyűjtött be, és azok olyan parányiak, hogy mikroszkóppal sem láthatók, némi segítséget is igénybe vesznek: jó szemű internetezők is beszállhatnak porvadászatba. Márciusban elkezdik feltölteni az internetre a Stardust gyűjtőtartályairól készített másfél millió képet, amelyeken az önkéntes résztvevőknek a becsapódó szemek által hagyott nyomokat kell észrevenniük. Minden képet legalább négyszer átnézetnek, és várakozásaik szerint ehhez körülbelül harmincezer munkaóra szükséges.
Nem vehet részt bárki a kutatásban, az érdeklődőknek bizonyítaniuk kell lelkesedésüket: el kell végezniük egy webes kiképzést, és a végén át kell menniük egy teszten, mondták el a CNN-nek a projektet vezető tudósok, akik egyébként a kaliforniai Berkeley egyetemen oktatnak. Ha megvan a porszemek nyoma, akkor a tudósok megkeresik magukat a porszemeket is, és a tudományos munka elvégzését már nem bízzák amatőrökre.
Légzselé a fedélzeten
A Stardust 1999. február 7-én kezdte meg útját, hét év alatt összesen 4,4 milliárd kilométeres utat tett meg. 2004. január 2-án épségben áthaladt a Wild-2 üstökös kómáján, és mintát vett az üstökösmagból kiáramló anyagból. Az üstökös 6 kilométer per másodperces sebességgel száguldó szilárd részecskéit egy igen speciális anyag, úgynevezett aerogél segítségével gyűjtötte be: a szilícium alapú anyag 99,8 százaléka levegő, és negyvenszer jobban szigetel, mint az üveggyapot.