Aladár, Álmos
-1 °C
1 °C

Négyszáz kilométerre az ISS-től, 16 milliárdra a Voyagertől

2007.10.04. 09:55
Kapcsolódók (1)

F. Lajos (50) ferencvárosi polgár éjjeli portásként dolgozik. Munka előtt, rendszerint már délután öt óra tájban beveszi magát a sarki Rangadó sörözőbe, letelepszik a bordó műbőr sarokpadra, s dekadensen, elidegenedve mereng.

F. egyidős az űrkorszakkal.

Mire a harmadik feles legurul, Józsi, a régi ivócimbora is megkerül, Lajosnak lassan feloldódnak a gátlásai, szárnyra kelnek gondolatai, megered a nyelve. Érdemes rá figyelni, hiszen ő tudja: minden másképp van. Az örökmozgóktól Atlantiszig, a suméroktól a Szent Grálig, ilyen-olyan összeesküvés-elméletekig sok fontos kérdés kerül terítékre. Einstein tévedett, meg is mondja, hol. Végül: az űrutazások.

Hatvankettőben az ötéves Lajoskát is kivezényelték a hazánkba látogató Jurij Gagarint köszönteni a Hősök terére. Bevallja, imponált neki a mosolygós ember, persze, ma már tudja, hazugság volt ez is. A Gagarin nem járt odafönt soha, másvalaki repült helyette, de nagyon rossz állapotban tért vissza, vagy az is lehet, hogy csak egy bábut küldtek föl. Különben is, ha tényleg nincs a világűrben levegő, hogyan mennek a rakéták, mire támaszkodnak? Na erre válaszolj! Nem lehetséges. Hét évvel később aztán a hatodikos Lajoska meg a család a szembeszomszéd Videoton Fortuna televíziókészülékén figyelte, mikor az ember (akit ugyanúgy hívtak, mint a híres trombitást) a Holdra lépett. Ám itt is kilógott a lóláb: először is, tisztán emlékszik arra, ahogy a fószer óvatosan ereszkedett lefelé a holdkompból, és ő hallotta a közvetítésben, amint a létra minden lépésnél meg-megdöndül. Ami nem lehetséges, ugye. És persze a csillagos-sávos lobogó is gyanús, amit ezek kitűztek oda! Minden gyerek tudja, hogy egy zászló lekonyul, ha nem fúj a szél. Akkor meg miről beszélünk? Az egészet Hollywoodban vették föl. Különben is: a Hold nagyon messze van. Persze akkoriban még ő is űrhajós akart lenni, de hát az ilyesmit hamar kinövi az ember. Még egy felest, Marika!

Farkas Bertalan varázslatos utazása is könnyen felidéződik, hiszen nyolcvanban hősünk már huszonhárom éves, érett, katonaviselt férfiként szemlélte a világot. Tudja, amit tud. Megbízható forrásból hallotta, hogy az ország Bercije sem utazott soha végtelen csillagvilágok térségeiben, az összes tévéadás egy föld alatti sivatagi bunkerből érkezett, valahonnan a szovjet Közép-Ázsiából. Minden másképpen van, több dolgok vannak földön és égen. Jól ismer például egy hiteles médiumot, aki rendszeres telepatikus kapcsolatban áll a Hold túlsó oldalán, fényárban úszó kristályvárosokban székelő földönkívüliekkel. Ősi indiai forrásokból tudható, hogy fizikai valónkban elvileg is lehetetlenség oda utazni. Kár is a gőzért. A médium viszont (pár rugóért, ez nem pénz) könnyűszerrel rácsatlakozik a védikus tudatáramokra, transzba esik, s legott beszámol a legfrissebb holdbéli történésekről. Sőt, az ufonauták erejével gyógyít. Lajosnak elhihetjük, érezte a bizsergést a Muladhara csakrájában. Ejnye, elszaladt az idő, meg eleget is ivott már, hiszen ma még dolgozni kell, szevasz Józsikám. Kalap, kabát, azzal nekiindul a budapesti szürkületnek.

Ugyanebben a pillanatban, négyszáz kilométerrel a város fölött Oleg Kotov fedélzeti mérnök kinéz a Nemzetközi Űrállomás Zvezda moduljának ablakán, meglátja a már pislákoló közvilágítást és elmosolyodik. Húszezer kilométerrel följebb egy GPS műhold húz el; rádiójelei sokezer felhasználót vezetnek éppen, hogy autóval, repülőgéppel vagy hajóval biztonságban érjenek célba. Tizenhatezer kilométerrel arrébb, a Hot Bird 4 éppen egy lábgombákról szóló reklámot sugároz a magyar tévénézőknek. Négyszázezer kilométerre a japán Kaguya szonda a Hold kietlen, puszta túlsó oldalát fényképezi. Ennél mintegy ezerszer messzebb az Opportunity rover lassan, de biztosan egy kráter belseje felé araszolgat a marsbéli tájon. Másfélmilliárd kilométerre a Rangadó sörözőtől a Cassini szonda épp legfrissebb adatait sugározza, miután elrepült a Szaturnusz Titan nevű holdja mellett, melynek légköre és felszíni viszonyai nagyon hasonlíthatnak azokhoz, amilyenek Földünkön voltak, mikor az élet kialakult. Tizenhatmilliárd kilométerre a Voyager-1 rendületlenül száguld kifelé a Naprendszerből.

Fél évszázada vagyunk jelen a világűrben.

(A szerző a Cydonia bloggere.)