A galaxiscsoportok rendszerint többszáz csillagrendszerből állnak. Tömegük a Napénak milliószor milliószorosa, amelynek 90 százalékát sötét anyag alkotja.
A sötét rendkívül keveset tudunk. A sötét anyag nyalábosodása az Univerzum tágulását szimuláló elméleti modellben mutatkozott meg. Bár korábbi adatok alátámasztották ezt a "konkordancia modellt", az Univerzum túlnyomó részét kitevő hideg sötét anyag eloszlását még nem mutatták ki.
Priyamvada Natarayan, a Yale csillagászprofesszora és munkatársai megfigyelései egyeznek a konkordancia modell elméleti előrejelzéseivel.
"Innovatív technikával megtaláltuk azoknak a nyaláboknak a hatását, amelyeket masszívabb struktúrák takarnak. Amikor összehasonlítottuk az eredményeket a konkordancia modell előrejelzéseivel, kitűnő egyezést találtunk, ami arra utal, hogy a modell kiállja a mélystrukturális próbát abban a tömegtartományban, amelyet ezzel a technikával vizsgálunk" - mondja Natarajan.
Natarajan a gravitációs lencsehatás segítségével térképezte fel a sötét anyagot. A gravitációs lencsehatás, amikor a megfigyelt csillagból érkező fény megtörik egy előtte elhelyezkedő nagy tömegű objektum gravitációs mezején. A kutatók a fény kitérését mérve derítették fel a sötét anyag nyalábjait.
"Úgy gondoljuk hogy a nyalábok tulajdonságai által megismerhető a sötét anyag természete - ami jelenleg ismeretlen. A kérdés továbbra is fennáll, hogy ezek az előrejelzések és megfigyelések igazak-e kisebb tömegű nyalábokra, amelyeket még nem tudtunk megfigyelni" - teszi hozzá.