További Űrkutatás cikkek
Albert Einstein "legnagyobb baklövése" a jelek szerint zseniális húzássá nemesül. Az univerzum tágulása a jelek szerint éppen olyan üzemben gyorsul, ahogy azt a világhírű fizikus által 1917-ben bevezetett "kozmológiai állandó" leírja.
Erre utalnak ugyanis a távoli űrben felrobbanó csillagokkal kapcsolatos eddigi legalaposabb mérések. A vizsgálatokat végző nemzetközi kutatócsoport a megfigyeléseit az Astronomy & Astrophysics szaklapban közölte.
Amikor 90 évvel ezelőtt Einstein megkísérelte az általános relativitáselméletet a teljes kozmoszra alkalmazni, kellemetlen meglepetésben volt része. Az egyenletei csalhatatlanul jelezték, hogy a gravitáció rendkívüli hatása alatt zsugorodva roskad össze a világegyetem, emlékeztet az Astronews.com híroldal írása.
Statikus világűr
A huszadik század elején a kutatók szinte magától értetődően még abból indultak ki, hogy a kozmosz egésze gyakorlatilag változatlanul vészeli át az idő múlását, vagyis statikus. A forradalmi újításokat bevezető Einsteinnek sem jutott eszébe, hogy a statikus modellben van a hiba, inkább a saját elmélete hibátlanságában kételkedett.
A mindent felborító gravitáció kiegyenlítésére a tudós inkább bevezetett egy önkényes állandót az egyenletekbe. A "kozmológiai állandóval" mindenki megkönnyebbülésére sikerült stabilizálni a világegyetemet.
Nem sokkal később viszont kimutatták, hogy a kozmosz közel sem állandó, hanem tágul. Einstein erre elvetette a kozmológiai állandót, és élete legnagyobb ostobaságának (größte Dummheit meines Lebens) nevezte.
Gyorsulva tágul
Viszont a jelek szerint ez a pálfordulás is túl korai volt. Az 1990-es években távoli szupernovák tanulmányozását követően kimutatták, hogy a világűr kiterjedési sebessége időben nem csökken, hanem inkább növekszik.
A hatás magyarázataként az asztrofizikusok bevezették a "sötét energiát", amely az elmélet szerint a téridő egyfajta belső feszültségeként írható le. A fizikusok ezt követően tucatnyi rendkívüli elmélettel próbálták megmagyarázni, hogyan is működik ez a titokzatos sötét energia.
340 millió pixel
A legújabb megfigyelések szerint valószínűleg hiábavaló volt az ilyen számítások nagy része. Mindegyik elmélet abból indult ugyanis ki, hogy a sötét energia időben változó. A Supernova Legacy Survey keretében végzett megfigyelések ugyanakkor arra utalnak, hogy a sötét energia plusz-mínusz tíz százalékos pontossággal állandó marad, éppen úgy, ahogy az Einstein által kegyes csalásként bevezetett kozmológiai állandó.
A méréseket a kutatócsoport a Canada-France-Hawaii teleszkóp 340 millió pixeles új kamerájával végezte. Ezzel a berendezéssel a kutatók az égbolt minden korábbinál nagyobb területét egy időben képesek megfigyelni, és így több szupernovát egyszerre mérhetnek.
A most nyilvánosságra kerülő eredmények a projekt végeztével rendelkezésre álló adatok mintegy tizede alapján születtek. A remények szerint így a pontosság tovább növelhető, és talán rövidesen megoldás születhet a sötét energia okozta talányra.