További Űrkutatás cikkek
A Szojuz TMA-11 teherűrhajó automatikája nem stabilizálta a leszálló egységet, ezért az gyakorlatilag függőlegesen zuhant a Föld felé, ráadásul egy olyan területen landolt, ahol éppen tarlóégetés folyt, és az ejtőernyők lángra kaptak - jelentették az orosz lapok hétfőn.
A leszállóegység a kijelölt területtől távol, a megadott időpontnál két perccel korábban, és ballisztikus pályán, nagyon keményen ért földet - derül ki a lapokban közölt részletekből.
A kapszula a három űrhajóssal moszkvai idő szerint 11.30 helyett 11.28-kor, nem Arkaliktól 80 kilométerre északkeletre, hanem a szintén kazahsztáni Aktyubinszktól 278 kilométerre keletre, a kijelölt helytől 420 kilométernyire ért földet, mégpedig ballisztikus pályán, mivel hirtelen irányíthatatlanná vált. Ahol földet ért, ott égett a sztyeppe, a helybeliek gyújtották fel afféle tarlóégetés céljából.
Elsőként a helybeliek érkeztek a helyszínre, mivel előzőleg hatalmas ejtőernyőre lettek figyelmesek az égen, majd azt látták, hogy Jurij Malencsenko, az egység parancsnoka saját erőből kászálódik ki az oldalára dőlt kapszulából, és segítettek neki.
Percekkel később szállt le a közelben a légierő kereső-mentő egységének helikoptere, s Malencsenko mellett ők segítették ki a kapszulából Peggy Whitson amerikai és Ji Szo Jeon dél-koreai űrhajósnőt.
Az űrhajósok helyi vizsgálata után az orvosok azt közölték, hogy Ji Szo Jeon, - aki csupán 11 napot töltött az űrben - jól van, a 192 napig az űrállomáson tartózkodó Whitson és Malencsenko állapota pedig kielégítő. A tévéállomások - beleértve a NASA-ét - később a földet érés helyszínéről kizárólag a koreai űrhajósnőről mutattak felvételeket, majd később néhány fotót mutattak Malencsenkóról, Peggy Whitson pedig még a mentőegység tagjainak segítségével sem tudott megjelenni a kamerák előtt a fogadási ceremónia helyszínén, Kusztanaj közelében.
Whitsont két amerikai, a másik két űrhajóst egy-egy orosz orvos támogatta le a repülőgép lépcsőjén. Peggy Whitson arról számolt be, hogy a fülében megérezte a ballisztikus pályán való szombati leszállást, és az izomgyengeséget az űrben töltött hosszú időnek tulajdonítja, de napról napra jobban érzi magát. Azt mondta: ez a leszállás nehezebb volt, mint az amerikai Shuttle űrkomppal, de nem félt. Hangsúlyozta, hogy a történtek ellenére nagyon megbízhatónak tartja az orosz űrhajókat. "A tapasztalat azt mutatja, hogy a Szojuz űrhajók igen megbízhatóak, és remélem, az illetékesek tisztázzák majd, mi okozta, hogy ballisztikus pályán érkezett a földre a leszálló egység" - mondta. Hozzátette: nem észlelt túl nagy különbséget az előző repüléséhez képest.
Jurij Malencsenko cáfolta, merő kitalálásnak minősítette azt a hírt, hogy születésnapján alkoholt fogyasztott volna az űrben. Hangsúlyozta: alkohol nincs, és soha nem is volt az űrállomáson. "Ha lett volna, talán ittunk is volna az újévi ünnepek körül, amikor minden újságíró azt kérdezte, mit iszunk éjfélkor, de hát nem volt most sem, és máskor sem" - mondta. Felhívta a figyelmet, hogy a ballisztikus pálya is előírásszerű, csak éppen a "tartalék változat".
A dél-koreai Ji Szo Jeon elmondta: jól megijedt, hogy belehalhat a ballisztikus pályán való leszállásba, különösen, mivel látta a lángokat a leszálló egység körül, de aztán látva két utastársa arcát, amelyek nem mutattak különösebb izgalmat, ő is megnyugodott. Azt is elmondta, hogy a leszálló egységben a külső égés nem vezetett a hőmérséklet emelkedéséhez. "Mérnökként szeretném tiszteletemről biztosítani a Szojuz orosz építőit" - mondta.
Arról is szólt, hogy első dél-koreai űrhajósként igen nagy felelősséget érez, hogy leírja tapasztalatait, és elmondja azokat az illetékes kutatóknak és az érdeklődő gyerekeknek is. Hozzátette: nem érzi magát hősnek, csupán egyszerű dél-koreai nőnek, és ha volt hős az űrhajón, akkor az Peggy Whitson és Jurij Malencsenko.
Végül beszámolt arról, hogy egy ígéretéhez híven elénekelt egy koreai dalt a Nemzetközi Űrállomáson. A Komszomolszkaja Pravda című lap leírta a zuhanás folyamatát is: a leszálló egységről mintegy 100 kilométeres magasságban minden más leválik, a kapszula a szélesebb felét fordítja előre, és a légkör sűrűbb rétegeiben fékez, miközben egy automatika stabilizálja a helyzetét, míg 11 kilométer magasban kinyílnak az ejtőernyők, és közvetlenül a földet érés előtt bekapcsolódnak a fékező hajtóművek. A Szojuz TMA-11 esetében azonban az automatika nem stabilizálta a kapszulát, így az gyakorlatilag függőlegesen zuhant a Föld felé. Ráadásul az égő sztyeppére esett, ahol azonnal tüzet fogtak az ejtőernyők.
Anatolij Perminov, az orosz űrkutatási ügynökség, a Roszkoszmosz elnöke azt hangsúlyozta: a lényeg, hogy az űrhajósok épek és egészségesek, és hogy végső soron előírásos volt a leszállás, csak éppen a tartalék változat következett be. Hogy miért, azt majd a leszálló egységnek az Enyergija cégnél történő alapos vizsgálata deríti ki. Még tréfált is: úgy vélte, a vizsgálat eredményéig abból kell kiindulni, hogy a kapszula azért vált irányíthatatlanná, mert egyszerre két nő is volt benne. (A diszkriminatív megjegyzésért később éles bírálatban részesült az NBC News tévéállomástól és az AP hírügynökségtől.)
Ez volt a harmadik hasonló eset a Szojuz TMA alkalmazásai közül. Mindjárt az első is ballisztikus pályán érkezett a földre 2003-ban, majd a Szojuz TMA-10 is így járt tavaly októberben. Tavaly Vitalij Lopota, az Enyergija elnöke egy kábel megsérülésében jelölte meg az okot.
A Szojuzok meghibásodása a Kommerszant című moszkvai lap szerint azért is aggasztó, mert ilyen űrhajót kellene használni akkor is, ha a Nemzetközi Űrállomást valamiért hirtelen ki kellene üríteni, vagy ha valaki megbetegedne az űrállomáson, egy beteg űrhajós számára pedig veszélyes lehet a ballisztikus pályán való leszállás.
A történtek kivizsgálására alakult bizottság már hétfőn megkezdte munkáját.