Orsolya
7 °C
15 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Egykor világosak voltak a fekete lyukak

2007.02.15. 11:12
Egy svájci tudóscsoport szerint egykor világosak voltak a fekete lyukak, bár mások a jelenség létezését is tagadják. Azt senki sem tudja, hogy mi van belül, de szinte biztosan nem lehet átjutni párhuzamos univerzumokba a fekete lyukakon keresztül.

A világegyetem fekete lyukai nem mindig voltak feketék, egykor fényerővel rendelkeztek, legalábbis erre a következtetésre jutott a svájci Lucio Meyer csillagász és kutatócsoportja. Értekezésüket a Nature című tudományos folyóirat legújabb számában publikálták.

Párhuzamos univerzumok

A csillagászok szerint a rejtélyes fekete galaxisok akkor veszítették el a bennük található fénylő anyagot, amikor más galaxisokkal találkoztak, írta az MTI. Persze korábban sem ragyogtak a fekete lyukak, Yves Schutz genfi tudós szerint a szóban forgó anyagnak csak négy százaléka volt látható. Emellett létezik még 23 százaléknyi fekete anyag, és 73 százalék sötét energia. A fekete anyag - véli Schutz - a mellette elhaladó fény gravitációs erejének hatására jön létre, a fekete energia ezzel szemben ellenáll a gravitációnak. Ezzel magyarázható a világegyetem kiterjedése - tette hozzá Schutz.

A fekete lyuk összetétele, tulajdonsága legalább annyira spekuláció, mint amennyire bizonyítékokkal alátámasztott leírás. Az elmélet kidolgozása nagyrészt Stephen Hawkinghoz köthető, de még ő is bizonytalan, és több korábban hangoztatott nézetét visszavonta.

Keletkezésében többnyire egyetért a tudományos világ: ha egy megfelelően nagy csillag élete végéhez közelít, a bent rekedt anyag saját súlya alatt összeroskad egy végtelenül kicsi ponttá, végtelen gravitációval és sűrűséggel: szingularitás keletkezik. Eleinte megkérdőjelezhetetlennek tűnt, hogy ezekből a csapdákból semmi sem tud kiszökni, még a fény sem, aztán Hawking előállt azzal az elmélettel, hogy valamilyen sugárzás mégis képes kitörni a gravitációs börtönből. Ez a sugárzás pedig azt bizonyította, hogy a fekete lyuk párolog, és előbb-utóbb eltűnik. Hawking elmélete a párolgó fekete lyukakról forradalminak számított, és hamarosan széles körben elfogadottá vált.

Ugyanő egy 1976-os publikációjában azt állította, hogy nemcsak a fekete lyuk tűnik el, hanem minden információ is, ami valaha belekerült. Hawking elmélete szerint a klasszikus és a kvantumfizikában érvényesülő mikroreverzibilitás, vagyis az események megfordíthatósága a fekete lyuk világában sérül: a fekete lyukak a visszafordíthatatlanság forrásai a természetben. Aztán harminc évvel később a tudós saját magát cáfolta. „Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom a scifirajongókat, de ha az információ megmarad, nem lehet a fekete lyukakat más univerzumokba való utazásra használni. Ha beleugrunk egy fekete lyukba, a tömegünk visszakerül a mi univerzumunkba, de roncsolt formában; az információ meglesz arról, hogy néztünk ki, csak felismerhetetlen állapotban" - mondta el Hawking.

Nincs is

Sokan még azt is kétségbe vonják, hogy a fekete lyukak egyáltalán léteznek. Einstein sem hitt bennük: annak ellenére szkeptikus maradt, hogy az általános relativitás-elmélet egyik legtöbbet emlegetett jelenségére, a súlyos tárgyak által kiváltott téridő-görbületre a feketelyukak adnak magyarázatot: amikor elhal egy megfelelő tömegű csillag, saját gravitációja alatt egyetlen ponttá zsugorodik.

George Chapline, a kaliforniai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium elméleti fizikusa is kételkedik. Szerinte a halott csillagok nem formálnak fekete lyukakat, hanem különös gravitációs hatást kifejtő sötét energiával telítődnek. A csillag felülete ugyan fekete lyukként működik, és itt erős a gravitációs vonzás, viszont a belsejében a sötét energia "negatív" gravitációja érvényesül: az anyag teljesen másként viselkedik, mint a külső peremen. Ha a csillag elég nagy, az így felszabadult elektronok pozitronokká válnak, melyek a későbbi óriási energia-sugárzás során megsemmisítik a többi elektront. Chapline szerint ez magyarázza a galaxisunk középpontjában megfigyelt, korábban nagy feketelyuknak tulajdonított sugárzást.