Eufrozina, Kende
5 °C
15 °C

Csillagközi füstkarikát talált egy amatőr csillagász

2008.09.12. 20:27
Kevesen gondolnák, hogy az északi égbolt jól ismert Tejút-sávjában bármilyen ismeretlen galaktikus objektum rejtőzhet. A pasadenai Dave Jurasevich az optikai hullámhosszon talált egy új objektumot, írja a Magyar Csillagászati Egyesület híroldala.

Dave Jurasevich igencsak meglepődhetett, amikor egy sejtelmes gyűrűt vett észre a gamma Cyg régióban. Az amatőr csillagász a Wilson hegyen épített egy kupolát, melyben egy 40 centiméteres Meade LX200-as Schmidt–Cassegrain-távcsővel figyeli az égboltot. Először arra gyanakodott, hogy valamelyik közeli csillag szellemképét látja a H-alfa sávban készült mozaikfelvételen, de a megerősítő megfigyelések kizárták ezt a lehetőséget. A Buboréknak elnevezett objektum kétségtelenül valós.

Keith Quattrocchi 7 órás expozíciójú felvétele 2008. július 28 és augusztus 3. között készült H-alfa, SII és OIII szűrőkön keresztül. A nagyított változaton remekül kivehető a kékes színű, halovány „központi csillag”.

Tizenegy nappal később Keith Quattrocchi és Mel Helm, a magánüzemeltetésű Lost Valley obszervatóriumból (Sierra Nevada, Kalifornia) szintén lefotózta a kérdéses égterületet és észrevette az oda nem illő gyűrűs ködöt. Ellenőrzések, levélváltások és megerősítő felvételek után végül szeptember második hétvégéjén jelentették be a felfedezést a Deepskyhunters fórumon.

A köd négy ívperc átmérőjű, szinte tökéletes kör alakú, vékony, élénkzöld füstkarika a híres NGC 6888, avagy Sarló-köd közelében (2000-es koordinátái: 20h 15m22.s16 +38º02'41."9). Ez a pont a régebben ismert LBN 206 jelű galaktikus (emissziós) köd nyugati peremére esik, de eddig elkerülte a katalógusba vételt. Nem lehet része ennek a ködösségnek, mert színe és alakja elüt attól, valójában inkább egy rendkívül szimmetrikus planetáris ködre emlékeztet, amilyen az Abell 39 is.

Az NGC 6888 (Sarló-köd) és az újonnan felfedezett égitest egy-egy felvétele egymásra vetítve. Keith Quattrocchi és Mel Helm felvétele.

Élénkzöld árnyalata feltehetően a szintén planetáris ködökre jellemző OIII emissziótól származik. Másik lehetőség, hogy egy intersztelláris buborékkal állunk szemben (mint az NGC 7635 DF Cas), de úgy tűnik, hogy a szimmetrikus szerkezet, a környezettől elütő szín, valamint a középpontjában talált kék színű, halvány (központi?) csillag inkább a planetáris köd verzióját támasztja alá.