Alfréd
-2 °C
2 °C

Már a Jupiternél is nagyobb a Holmes-üstökös

2007.10.30. 10:45
A néhány napja szuperkitörésen átesett Holmes-üstökös kómájának (az üstökösök magját körülvevő, porból és gázból álló gázburok) mérete meghaladta a Jupiter átmérőjét, aminek oka a hirtelen felszabadult óriási gáz- és pormennyiség - jelentette a hírek.csillagászat.hu portál.

Még nem tudják a csillagászok, mi okozta a 17P/Holmes-üstökös hirtelen bekövetkező és páratlanul erős kitörését, de az biztos, hogy a kómája már a Jupiter méretét is meghaladja. Ez nem lenne meglepő egy nagyobb, az Oort-felhőből a Naprendszer belső térségeibe látogató üstökös esetén, de az aránylag kicsi Holmes-üstökös aktivitása mindenkit meglep.

A nagy csillagászati teleszkópok megfigyelése szerint a Holmes kómaanyagának túlnyomó többsége az üstökös magjából a kitörés folyamán kiszabadult por. Az anyag egy része nem közvetlenül a magból, hanem a kómába kikerült porszemcsékbe ágyazott jégből szublimált el a Nap hatására. Az üstökösök pora nem csupán száraz por szilárd szemcsékkel, hanem jég és por keveréke. Így a porszemcsék másodlagos jég- és gázforrást jelentenek a kómában.

Az üstökös kómája és a Jupiter Éric Allen kanadai csillagász animációján

Ezt támasztják alá a nancay-i rádióteleszkóppal (Franciaország) végzett mérések is. A Holmes mostani szuperkitörése után megfigyelt gáz mennyisége sokkal nagyobb, mint a Hale-Bopp-üstökösnél 1996. végén hasonló naptávolságban megfigyelt gázmennyiség, pedig a Hale-Bopp egy igazán nagyon aktív, óriás üstökös volt. Az IRAM 3 mm-en működő interferométere (Plateau de Bure, Franciaország) október 27-én, két nappal a nagy kitörést követően a kóma elnyújtott alakját is felfedte, ami a kóma poranyagának mozgását és belső szerkezetét mutatja.

A Holmes-üstökös Földről látszó mérete a napokban elérte a Hold egyes medencéinek látható méretét. Az üstökös mostani kitörése rávilágít arra, hogy nem tudjuk pontosan, milyen egy üstökös szerkezete, milyen fizikai és kémiai oka lehet a kitöréseknek, esetleg a mag teljes szétesésének. Azt azonban tudjuk, hogy az üstökösök magja nagyon porózus, laza szerkezetű. Lehetséges, hogy a mag "építőkockái" nem szorosan tapadnak egymáshoz, hanem köztük jelentős méretű üregek vannak, amelyek beomolhatnak, és ez vezet a mag belső szerkezetének fellazulásához, kitörésekkel kísért anyagkiáramláshoz, esetleg a mag széteséséhez.

Az eddigi megfigyelésekből még nem derül ki, hogy szétesett-e a Holmes-üstökös magja, azonban több felvételen is látszik, hogy elnyújtott, enyhén görbült fényesebb nyúlvány van a kómában. Ez valószínűleg egy erős porkitörés lehet. Ezenkívül a Pic du Midi-i megfigyelések egy, az eredeti magtól kifelé mozgó anyagcsomót is mutatnak a kómában. Ennek távolodási sebessége 77 méter másodpercenként. Nagyon hasonló anyagcsomó-leszakadásokat lehetett megfigyelni 1996-ban a C/1996 B2 (Hyakutake)-üstökösnél is, ahol a csomók a mag gyors forgása miatt váltak le.

Az üstökös és a Hold látható méretének összehasonlítása

Tekintettel az üstököskitörés tudományos jelentőségére, a Hubble űrtávcsővel ezekben a napokban is készülnek friss megfigyelések. A földi légkör zavaró hatásaitól mentes képeken az üstökösmag, illetve esetleg a közelében lévő kisebb magtöredékek megfigyelhetőek lesznek. Félő azonban, hogy az erős kitörés miatt a kómába túl nagy mennyiségű por kerülhetett be, ami optikailag átlátszatlan felhőt alkotva eltakarhatja az üstökösmagot és közvetlen környezetét. Ebben az esetben a Spitzer infravörös űrtávcső kerülhet előtérbe, amely mélyebbre be tud látni a kóma belsejébe.