Az amerikai űrhivatal többször is kísérletezett már űrbéli kötélpályával, de az 1994-es próbálkozás kudarccal végződött, a 20 kilométer hosszú kötél ugyanis öt nap után elszakadt, valószínűleg egy mikrometeorit taláta el. Ugyanakkor az 1997-ben felbocsátott négy kilométeres kötél majdnem tíz évet kibírt.
Szakítópróba
Bob Twiggs és munkatársai a kaliforniai Stanford egyetemről olyan kísérletet készítenek elő, amelynek során a felbocsátandó három mini műhold közül kettőt egy kilométer hosszú kötél kapcsol össze, míg a harmadik a tervek szerint az összeköttetés mentén mozog. A tudósok arra kíváncsiak, mennyire stabilan mozog a Föld körüli pályán a három műhold, és kibírja-e most a kötél a mikrometeoritok támadásait. (A mikrometeoritok mikroszkopikus méretű, de egy autó tömegével rendelkező részecskék, amelyek szakértők vélemény szerint arra is képesek, hogy megrengessék a Földet, amikor becsapódnak.)
A műholdakat várhatóan április 17-én bocsátják fel a kazahsztáni Bajkonurból. Méretük nem haladja meg egy cipős dobozét, és 750 kilométer magasan a néhány milliméter vastagságú kötél két végén lesz két műhold, míg a harmadik úgy mozog közöttük, ahogy egy kötélpályán a gondola. Az egy kilométeres utat az előzetes becslések szerint egy hét alatt teszi meg műhold.
Pályamódosítás
Mindhárom műhold fedélzetén lesznek navigációs műszerek, hogy a pontos pozíciót meghatározzák, így a tudósok a Földről figyelemmel kísérhetik, feszül-e a kötél, illetve hol tart a harmadik műhold. A gondolában lesz egy kamera, amely a kötél állapotát, esetleges sérüléseit mutatja. A kötélnek hálószerű struktúrája van, hogy ellenálljon a meteoritok becsapódásainak. A kutatók szerint a jövőben ilyen kötéllel lehetne módosítani a műholdak pozícióját, például akkor, ha a szatellit veszít a magasságából. Ezzel ugyanis jelentős költséget és üzemanyagot lehet megtakarítani.