Hedvig
5 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Óriási krátert fedeztek fel a Steins kisbolygó felszínén

2008.09.08. 20:10
Az Európai Űrügynökség űrszondája sikeresen megközelítette a 2867 Steins kisbolygót, amelynek felszínéről részletes felvételeket továbbított a Földre - jelentette a hírek.csillagászat.hu portál. A képeken a legfeltűnőbb alakzat egy óriási kráter, egy régi becsapódás ma megfigyelhető nyoma.

A szonda a pályaszámíŧások szerint 780 kilométerre közelítette meg a kisbolygót, ekkor egymáshoz képest 8,6 km/s sebességgel haladtak. A legkisebb megközelítési távolságot annak alapján határozták meg, hogy a szondában ne tehessenek kárt a kisbolygó körül esetleg létező meteoritikus anyagdarabok, szemcsék (por, törmelék, meteoroidok), illetve a kamerákat ne kelljen túl nagy szögsebességgel elforgatni a követéshez a két test közötti legkisebb távolság idején.

A találkozó alatt az űrszonda az előre meghatározott program szerint automatikusan végezte feladatait: mérések, felvételek készítése, fedélzeti technikai adatok rögzítése. Földi beavatkozásra a nagy távolság miatt esély sem lett volna. Az összegyűlt hatalmas mennyiségű adat Földre továbbítását a találkozási időpont után több mint egy órával kezdte meg a Rosetta. A rádiós kapcsolattartás egyébként a NASA goldstone-i nagy hatótávolságú űrkövető rádióantennáival történt.

Egy váratlan technikai probléma árnyékot vetett a közelítésre: a legkisebb távolság elérése előtt kilenc perccel az OSIRIS képfelvevő rendszer kislátószögű kamerájának mechanikai exponáló zárja nem működött, ezért a fedélzeti program biztonsági üzemmódba helyezte a műszert. Emiatt a szondának ez szeme csukva maradt a legérdekesebb pályaszakaszon, így nem készülhettek a sokak által várt 16 méteres felbontású felvételek. Szerencsére az OSIRIS nagylátószögű kamerája mindvégig rendben működött és a kisebb felbontás ellenére is sikerült az aszteroida felszínéről részletes képeket készíteni. Azt még nem tudni pontosan, hogy mi történt a NAC exponáló zárjával, de a szakemberek remélik, hogy a jövőben rendben fog működni. Hasonló hiba már előfordult korábban is ezzel a zárral, és ezért mindig óvatosan működtették a fellövés után.

A Steinsről készült képek egy kevésbé elnyúlt alakú, inkább tömzsi kúpszerű sziklatömböt mutatnak, amivel jól egyezik a Földről csillagászati teleszkópokkal végzett megfigyelésekből számított háromdimenziós alakmodell. Az aszteroida egy 4,6 km-es gömbbel jól közelíthető méretű test, ami szintén jól egyezik az előzetes földi eredményekkel.

Válogatás a Rosetta OSIRIS képfelvevő rendszerének nagylátószögű kamerájával készült képekből.

Egy kis égitest óriási becsapódási krátere úgy tűnik, nem egyedi jelenség a Naprendszerben: ezt mutatja például a Phobos marshold, illetve a 253 Mathilde, most pedig a 2867 Steins kisbolygó felszínén lévő hatalmas kráter is. Az, hogy az ilyen nagy méretű krátert létrehozó becsapódás nem törte szét a kis égitestet, a laza belső szerkezetnek köszönhető, mivel az ütközés lökéshulláma erősen csillapodik az üreges szerkezetű testben.

Egyelőre nem találtunk feltűnő méretű, illetve fényességű holdacskát a kisbolygó közelében, de a kutatás még folyik, mert nem könnyű halvány objektumokat keresni a nagy képeken. A közeljövő feladata a kisbolygó térképének összeállítása, a háromdimenziós alakmodell pontosítása, ásványi összetételének a meghatározása, valamint tömegének, tömegsűrűségének és forgási paramétereinek a kiszámítása.

A Rosetta ezek után folytatja bolygóközi útját, és a tervek szerint ismét a Föld közelébe kerül 2009 novemberében, majd a 21 Lutetia kisbolygóval fog találkozni 2010 júliusában, onnan pedig elsődleges úticélja, a 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstökös felé veszi az irányt, amelyhez 2014-ben fog megérkezni.

A Rosetta-programban jelentős a magyar űrtechnológiai és tudományos kutatási részvétel, amelynek döntő hányada a Philae leszállóegységhez kötődik. A fedélzeti energiaellátó rendszeren (BME SZHRT fejlesztése) és a központi számítógépen (KFKI RMKI fejlesztése) kívül két mérőműszer-együttes (ROMAP, SESAME) egyes műszereit, vagy azok részegységeit is hazai kutatóhelyen, a Magyar Tudományos Akadémia KFKI Atomenergia Kutatóintézetben fejlesztették, illetve készítették.