A floridai tudós szerint az összes Mars-szonda közül csupán az 1976-ban felküldött két Viking-szonda volt megfelelően sterilizálva. Azóta az összes missziós jármű, így a NASA ikerjárművei és az európai Beagle is, mikrobákat hagytak és hagynak maguk után a Marson. Schuerger megvizsgálta, hogy milyen földi organizmusok képesek megélni szimulált marsi körülmények között, illetve hogy milyen módon sterilizálják az űrjárműveket, s úgy találta, hogy nagy eséllyel juttathattak az űrhajók és szondák a Marsra élő sejteket, amelyek azóta is élnek a bolygón.
Az űrhajók felületén utaznak az organizmusok
Amennyiben egy űrjáró felületét víztaszító anyaggal vonják be, minden víz kis cseppekben gyűlik össze, melyek a párolgás során összezsugorodnak, összesűrítve és védve ezzel a mikrobákat. Természetesen a legtöbb földi élőlény, amely potyautasként jut a Marsra, rendkívül hamar elpusztul, azonban a kutató szerint ez egyáltalán nem jelent száz százalékos biztonságot arra nézve, hogy egyesek ne élhetnék túl az utazást és az eltérő körülményeket.
Vizet találhatnak?
A jelenleg a Marson tartózkodó szondák olyan bizonyítékokkal szolgáltak, amelyek részletes kőzettani és kémiai elemzései nyomán világossá vált, hogy az Opportunity leszállási helyét övező kőzetek csakis állóvízben keletkezett üledékek lehetnek.
Schuerger még a mai hideg Mars-viszonyok ellenére sem zárja ki a lehetőséget, hogy sós tavak, mocsarak lehetnek a vörös bolygón, és így az organizmusok megtalálhatják a nekik kedvező környezetet, amelyben növekedésnek indulhatnak. "Valószínű, hogy nem élik túl a mínusz 74 celsius fokos hőmérsékletet és a víz kénsavas hatását, ha viszont mégis, akkor lehet, hogy valami igazán rossz dolgot tettünk" - fogalmazott a kutató.