Talan meglepő adat, de a két év alatt a két robot-rover összesen alig több, mint 11 km-t tett meg. Tekintettel arra, hogy a hőmérséklet elérheti a -165 °C-t és a homokviharok akár 160 km/h-s sebességgel is tombolhatnak, nem lebecsülendő ez a földi körülmények között egy ember számára 1-2 óra alatt megtehető távolság. Mentségükre szolgáljon, hogy a csigalassúságú felfedezőútjaik során a Spirit több, mint 70000, az Opportunity pedig közel 60000 képet készített, köztük rengeteg panoráma felvételt.
Nem ez volt a leghosszabb élettartamú mars-szondája a NASA-nak, a négy korábbi leszálló egység közül a Viking1 1976-1982-ig működött és küldött rendszeresen felvételeket a vörös bolygó felszínéről. A roverek élettartama a Viking1-nél jóval alacsonyabb volt érthető módon.
A jelenlegi két robot-rovernél is viszonylag gyakoriak a kisebb-nagyobb meghibásodások. A Spiritnek nemrég leállt az első kereke, az Opportunity pedig elakadt egy 30 cm-es homokbuckában. A legnagyobb gondot a homokviharok okozzák, amik beborítják a roverek napelemeit, így az energia cellák hamar lemerülnek. A földi irányítók tehetetlenek addig, amíg a következő vihar le nem fújja a homokot a cellákról.
A robotokat a NASA passadenai Jet Propulsion Laboratóriumából irányítják, és az amerikai költségvetés a 3 hónapos garancia lejárta után az addigi 820 millió dolláros költségvetést további 84 millió dollárral kellett, hogy kipótolja. A robotok legfőbb küldetésüket már beteljesítették: találtak víz létezésére utaló nyomokat a Mars felszínén. A tudósok mégis reménykednek, hogy a további kutatások újabb eredményeket hozhatnak. Hátralévő pályafutásuk során talán a hőn áhított élet jeleit is felfedezi a Spirit és az Opportunity.