További Űrkutatás cikkek
Beagle 2
Az exobiológia keretében a Földön kívüli élet feltételeit kutató brit Exobiology Study Group mögött álló ESA (European Space Agency, Európai Űrügynökség) 1997-ben jelentette be a 2003-ban induló Mars Expresst. A küldetés részeként egy - a Darwint 1831-ben a déltengerekre szállító hajóra, a Beagle-re ("Kopó") emlékezve Beagle 2-nek elnevezett, több európai kutatócsoport által fejlesztett - szonda tanulmányozza majd a felszínt, kutatja az élet feltételeit, végzi geokémiai, légköri elemzéseit. Belépő-, leszálló-, landoló rendszerekből, leszállóegységből, speciális mechanikus és elektronikus interfész-egységekből áll össze. Darwinnak az első Beagle-n tett utazása A fajok eredetét, azaz az evolúció elméletét eredményezte; a tudós évtizedekkel később is élete legfontosabb eseményeként emlékezett rá. A Beagle 2 egyértelmű utalás arra, hogy az ESA nagyjából hasonló horderejű következményekre számít.
Beagle |
A Szojuz/Fregatt űrhajó, rajta a leszállóegységgel, június 2-án a kazahsztáni Bajkonur állomásról indult. A Beagle 2-t a tervek szerint december 20-án irányítja a Mars felé, ahova - összességében négyszázmillió kilométeres utat követően - december 25-én érkezik meg, s előreláthatólag száznyolcvan napot időzik ott, ellenére a rendkívül mostoha időjárásnak, különösen a hideg éjszakáknak. Komoly tudományos-technikai apparátussal látták el: robotkarral, s azon két kamerával, egy mikroszkóppal, két színképmérővel. Terepet, légkört, időjárást hét környezetérzékelő tanulmányozza. Harminc kilogrammnál mégsem lesz több az egész landoló tömeg.
Colin Pillinger |
Amennyiben a Beagle 2 sikerrel jár, további Mars-expedíciók követik. Colin Pillinger, a projekt tudományos vezetője bizakodik, felettébb pozitívan ítéli meg az útról (szenzorok közvetítésével) érkezett eddigi visszajelzéseket. A lehűlés nem nagyobb a vártnál, az elemek megfelelően működnek.
Spirit és Opportunity
A NASA geológus robotikrei valószínűleg 2004 januárjában érkeznek a bolygó két különböző pontjára. A terepjárók a hosszútávú Mars Felderítő Program keretében hajtják végre küldetésüket. A program négy főbb célt szolgál: eldönteni, kialakult-e valaha is élet a bolygón, meghatározni a klímáját és a geológiáját, valamint előkészíteni a helyszínen végzendő emberi kutatásokat.
A talajban és a kőzetekben keresik majd a vizet, illetve a múltbéli víztevékenységek nyomait. Elsősorban azon vidékeket vizsgálják, melyeken a feltételezések (s az eddigi megfigyelések) alapján korábban előfordulhatott. Kilencven napot töltenek a Marson.
A biztonságos landolást légzsákok garantálják, s miután kigurult a felszínre, a rover panorámikus képeket készít. A továbbított fotók, s az azokból leszűrt információk alapján a földi központ tudósai döntik el, melyek tűnnek ígéretesnek. Az "ikrek" ezekre a helyszínekre gördülnek, és végzik kutatómunkájukat. Kameráik másfél méter magasságból tanulmányozzák a környéket, 360 fokos mozgásra képesek, sztereoszkopikusak - voltaképpen emberi szemként működnek. Karjaik úgyszintén az emberi végtagot utánozzák. Műszereket helyeznek el velük a vizsgálni óhajtott objektum környékén. "Öklükbe" - a geológusok kézi nagyítóihoz hasonló funkciójú - mikroszkopikus kamerákat (microscopic imager, MI) szereltek. A talált kőzetek belsejéig sziklakalapácsszerű eszközzel (rock abrasion tool, RAT) "jutnak el". A porrészecskéket mágnesekkel gyűjtik, elemzésüket Alpha röntgensugarú (APXS) és Mössbauer (MB) színképmérők végzik.