További Űrkutatás cikkek
A Peru és Bolívia határvidékén található Titicaca-tótól délre, 3800 méteres tengerszint feletti magasságon található kis perui falu, Carancas lakói látványos tűzgömböt figyeltek meg 2007. szeptember 15-én, helyi idő szerint 11:45-kor. A szemtanúk beszámolói alapján északkeleti irányban feltűnt objektumnak erős fehér színben fénylő feje, valamint füstszerű csóvája volt. A jelenség a becsapódást követően robbanásra emlékeztető robajjal és kisebb földrengéssel zárult. Az eseményeket kísérő morajlást még a 20 km-re levő Desaguadero kisvárosban is hallani lehetett 15 percen keresztül; a becsapódástól 1 km-re lévő helyi egészségügyi központ ablakai betörtek.
A meteoritbecsapódás a talajba krátert mélyített, amelyben a hamarosan helyszínre érkezők forrásban lévő vizet találtak, a hely felett pedig hosszú percekig kénes szagú füstoszlopot figyeltek meg. A becsapódás energiája 0,03 kilotonna, azaz 30 tonna TNT-vel egyenértékű volt (összehasonlításul: a hirosimai atombomba 15 kilotonnás volt).
A becsapódás a Puno-fennsík szárazföldi üledékes, sziklás talajába történt. Itt a felső egyméteres réteg vörösesbarna színű, törmelékes-üledékes. Nem kedvezett a helyszíni kutatásoknak, hogy ebben az évszakban esős az időjárás, illetve a talajvíz is előbukkant a becsapódás által vájt kráter mélyén. A keletkezett kráternek a környezethez képest 1 méter magas pereme van, aminek átmérője közel 14 méter. A kráter teljes átmérője a perem külső lábazatával együtt 17 méter, a belsejét kitöltő víztócsa pedig 8 m átmérőjű volt néhány nappal a becsapódás után. A benne levő víz a tengervízre hasonlító kémhatású és vezetőképességű volt.
A becsapódást követően felröppentek olyan feltételezések, hogy nem természetes eredetű kozmikus test csapódott be, hanem egy mesterséges hold, amelynek ráadásul radioaktív anyag is lehetett a fedélzetén - ezt azonban a perui Atomenergia Intézet helyszíni vizsgálatai kizárták. A híradások arról is beszámoltak, hogy a helyi lakosok különféle betegségek tüneteire panaszkodtak, de ezt a szakemberek hisztériaszerű tömegpszichózisra vezetik vissza.
Mi van a meteorban?
Az első kőzet- és meteoritmintákat a becsapódás után 36 órával gyűjtötték össze. Eddig összesen 20-30 kg meteoritanyagot találtak, amelynek darabjai első ránézésre finomszemcsés, törékeny kőzetanyagúaknak tűnnek, bennük 1 mm-es vasszemcsékkel. Vékony csiszolatok optikai mikroszkóp alatt felfedik ásványi összetételüket: kondritos szövetminta látszik, amely piroxén, olivin, vas, és troilit jelenlétét mutatja.
A meteorit több tonnás tömegének túlnyomó része a felszín alatt rejtőzhet, ennek felkutatása még sok időt vesz igénybe. A tömegspektrométeres, elektronmikroszkópos és röntgendiszperziós módszerekkel történő általános összetétel-meghatározások mellett több szakember javasolta, hogy az oxigén és egyéb izotóparányok vizsgálatát is végezzék el, mert így a meteor eredete és kora is meghatározható lesz. Az is fontos kérdés, hogy milyen szögben ért a légkörbe a meteorit, mert a kráter kör alakú, ami nem utal lapos szög alatti beérkezésre. A beszámolók szerint viszonylag hosszú ideig tartott az útja a légkörben - ezzel viszont az infrahang-kitörés rövid ideje áll szemben. Mindenezeket a látszólagos ellentmondásokat tisztázva érthetjük meg pontosan, mi is történt Peruban szeptember közepén.