További Űrkutatás cikkek
Az augusztusi meteorhullás, melyet a magyar néphagyomány Szent Lőrinc könnyeinek nevez, legalább kétezer éves múltra tekint vissza. Az első feljegyzés, amely biztosan a Perseida meteorrajt említi, kínai csillagászoktól származik időszámításunk szerint 36-ból. Rendszeres kínai, japán és koreai megfigyeléseink vannak a 8. és 11. század közötti időszakról, a 12. és a 19. század között azonban csak szórványosan említik. A modern kor számára Adolphe Quételet fedezte fel 1835-ben Brüsszelből. Megállapította, hogy az augusztusi meteorok a Perzeusz csillagkép irányából látszanak szétsugárzódni - innen ered a Perseidák elnevezés.
Miután a marscsatornákról elhíresült Giovanni Schiaparelli kiszámolta néhány 1864 és 1866 között megfigyelt perseida meteor naprendszerbéli pályáját, azonnal föltűnt neki, hogy a pályaelemek mennyire hasonlítanak az 1862-ben megfigyelt Swift-Tuttle-üstökös pályaelemeihez. Egyértelmű volt a következtetés, hogy a Perseidák meteorrajt felépítő milliárdnyi porszemet a ma 109P/Swift-Tuttle néven ismert üstökös szórta szét a Naprendszerben, illetve magyarázatot nyert, hogy miért láttak olyan sok perseida meteort az 1861-1863 közötti években: a porforrás éppen a közelünkben járt.
Bár az üstökös 130 év alatt kerüli meg a Napot, és 1992-es napközelsége után jelenleg már az Uránusz pályáján is túl jár, bolygónk most nyáron is találkozni fog a meteorrajjal. A sok ezer év alatt, amit a szülőüstökös a Naprendszerben töltött, a törmelékfelhő már a teljes pálya mentén szétszóródott. Az apró porszemek sebessége 200000 kilométer óránként, így a légkör sűrűbb részeibe érkezve látványos tűzijátékot produkálva égnek el és fejezik be égi pályafutásukat.
Bill Cooke (NASA Marshall Űrrepülési Központ) szerint idén augusztus 12-én, kedden hajnalban van a legnagyobb esélyünk arra, hogy a legtöbb meteort láthassuk ebből az áramlatból. Ekkor szerencsére már a Hold fénye sem fog zavarni, égi kísérőnk a horizont alatt tartózkodik majd. Fényszennyezéstől mentes észlelőhelyen jó esetben minden percben várhatunk egy-egy pompás felvillanást. Percre, vagy akár órára pontos előrejelzés nyilvánvalóan lehetetlen az üstökös pályája mentén folyamatosan elszórt anyag miatt, mindenesetre nagy valószínűséggel ekkortájt fog a Föld találkozni egy nagyobb porcsomóval. Természetesen nem csupán ekkor érdemes az égboltot figyelni. Aki teheti, már az ezt megelőző és az ezt követő napokban is kitelepülhet fényszennyezéstől viszonylag mentes, sötét égboltú helyre.
Nagyon érdekesek lehetnek az esti órák, ugyanis ekkor van esélyünk megfigyelni azokat a meteorokat, amelyek éppen csak súrolják a földi légkört, mintegy lepattanva róla. Ezek a meteorok meglehetősen ritkák, de mivel lassan, haladva szinte horizonttól horizontig az egész eget végigszántják és a legtöbbször színesek is, megfigyelésük életre szóló élmény. Ennek ellenére a Perseida meteorraj alapvetően hajnali raj. Bár a legfényesebb példányok a városokból is látszanak, a hullócsillagzápor látványának teljes élvezetéhez szükséges a sötét égbolt és a nyugodt körülmények. Megfigyeléseinket végezhetjük nem csupán a nyakunkat tekergetve, hanem kényelmes pozícióban, a földre terített hálózsákon, pokrócon fekve is. Az égbolt bármely részét nézhetjük, a hullócsillagok mindenhol feltünhetnek. Ha mégis választani kell, talán az északi és déli irányokat ajánljuk. A legnagyobb nyüzsgés idején, azaz augusztus 12-én hajnalban óránként több tucat meteorra számíthatunk, akár percenként, félpercenként egyre.