Olivér
9 °C
13 °C
Index - In English In English Eng

Újabb próbát állt ki a relativitáselmélet

2008.07.08. 16:30
Az 1915-ben született általános relativitáselmélet első igazolása az 1919-es napfogyatkozáskor megfigyelt fényelhajlás jelensége volt. Közel egy évszázaddal a naprendszerbeli teszt után egy nemzetközi tudóscsoport egy kettős pulzár fedéseinek négy évig tartó aprólékos vizsgálata során ismét hibátlan egyezést talált az elmélet jóslatai és a megfigyelések adatai között - jelentette a hírek.csillagászat.hu.

Az 1967-ben felfedezett pulzárok szupernóva-robbanások során keletkezett csillagtetemek, melyek tisztán neutronokból állnak, így elképesztően nagy a sűrűségük: egy átlagos földi nagyvárosnyi mérethez egy naptömegnyi anyag társul. A közönséges neutroncsillagoktól eltérően a pulzárok mágneses pólusain sugárzási nyaláb indul a világűr felé. Ezt a sugárzást kozmikus világítótoronykényt figyelhetjük meg itt a Földön. A pulzár periodikus fel-felvillanásait a tengely körüli forgás okozza, aminek sebessége másodpercenként több száz is lehet.

Eddig körülbelül 1700 pulzárt ismerünk, de a kutatók által vizsgált PSR J0737-3039A/B jelű objektum az egyedüli, ahol két pulzár gravitációsan kötött rendszert alkot egymás körül keringve. Különleges szerencse, hogy a rendszer keringési síkja épp egybeesik a látóirányunkkal, így megfigyelhetjük, ahogyan az egyik pulzár sugárnyalábjait eltakarja előlünk a társ körül kialakult fánk alakú, ionizált gázokból álló felhő.

Az Einstein-féle elmélet szerint két rendkívül nagy tömegű objektum szoros rendszerében az egyik komponenes erős gravitációs vonzása a gyors tengely körüli forgással társulva a másik objektum forgástengelyének bukdácsolását, szaknyelven precesszióját okozza. Más, kettős rendszerekhez tartozó pulzárok esetén is megfigyelhető volt ilyen precesszió, azonban a pontos mérésre nem nyílt lehetőség.

A két pulzár mindössze 144 perc alatt járja körbe a közös tömegközéppontot; egyikük 2,8 másodperc, míg a másikuk 23 ezredmásodperc alatt fordul meg a saját tengelye körül.

A Joddrell Bank Obszervatórium rádiótávcsövével a csillagászok négy éve követik a pulzárok alkotta párost, így a beérkező jelek alapján sikerült meghatározni a rendszer geometriáját és nyomon követni az egyik pulzár forgástengelyének időbeli irányváltozásait. Ahogyan a forgástengely lassan elmozdult, a társ rádiójelében megfigyelhető fedések mintázata is vele együtt változott, mivel a hozzánk közelebbi pulzár körüli ionizált gázfelhő elnyelte a tőlünk távolabb lévő komponens nyalábjait.

Victoria Kaspi, a kutatásban részt vevő McGill Egyetem pulzárcsoportjának vezetője szerint pontosan ilyen kozmikus laboratóriumra van szükség az általános relativitáselmélet Földön meg nem figyelhető speciális jóslatainak ellenőrzésére és a kísérlet ezúttal is teljes sikerrel járt.