Gál
6 °C
22 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Bip-bip – halljátok emberek

2007.10.04. 10:00
Miután ötven éve fellőtték a Szputnyik-1-et, a sajtó gondoskodott arról, hogy világméretűvé dagadjon az eseményt övező hírverés, majd hisztéria. Nyugaton vörös veszélyt vizionáltak, keleten pedig legalább annyit foglalkoztak azzal, hogy mit írnak a kapitalista lapok, mint magával a műholddal.

A korabeli sajtóvisszhangokat figyelve feltűnik, hogy a legnagyobb példányszámú szovjet napilap, a Pravda 1957. október 5-én csupán egy kis keretesben, és még csak nem is címlapon emlékezett meg a nagy eseményről. Csak egy nappal később készült nagyobb anyag a műhold startjáról, amikor már nyilvánvaló volt a Szputnyik-1 sikere, és a külföldi sajtót is lehetett idézni.

A Szputnyik a Pravda címlapján

A Pravdánál egyébként a későbbiekben nagyon vigyáztak arra, hogy ne cikkezzenek a műhold esetleges harcászati felhasználásáról, az amerikaiak minden ilyen irányú feltételezését imperialista koholmánynak bélyegezték. Mint azt Borisz Csertok, a szovjet űrprogram egykori irányítója múlt héten az AP hírügynökségnek nyilatkozta, valójában az Egyesült Államok félelme indokolt volt. A szovjet rakétakísérletek mögött mindvégig az a gondolat volt, hogy miként tudnának eljuttatni egy hidrogénbombát az óceánon túlra.

Tagadásával és titkolózásával a szovjet propagandagépezet a lehető legjobb taktikát választotta ahhoz, hogy fokozza az amerikaiak paranoiáját. A stratégiára egy apró megtévesztés tette fel a koronát: az elvtársak azt állították, hogy a Szputnyik-1 szabad szemmel is látható az égbolton, ezért 1957. karácsonyáig minden amerikai aggódva figyelte az eget. Valójában a műhold fényintenzitása 6 magnitúdós volt, ami a szabad szemmel még épphogy látható csillagok fényének felel meg, vagyis aki nem tudta, pontosan hova kell nézni, biztosan nem szúrta ki, hogy melyik alig látható fénypont mozog gyorsabban, mint a többi. Egy fényesebb objektum viszont valóban megfigyelhető volt a Föld felett: a Szputnyik-1 hordozórakétájának második fokozata, ami orbitális pályára állt.

Nyugati sokk

Az amerikai lapok elismerték a szovjetek sikerét és vérmérséklettől függően a hazai űrprogram felgyorsításának sürgetésével vagy pánikkeltéssel reagáltak. A New York Times október 6-i számában részletes technikai háttércikkel magyarázta el, hogy a saját műhold az amerikaiak számára sem elérhetetlen álom, józanul számba vette a katonai felhasználás lehetőségét és megjósolta a kiéleződő űrversenyt. Pár nappal később Eisenhower sajtótájékoztatót tartott, amiben azt hangsúlyozta, hogy a szovjet siker még nem ok a nemzetbiztonsági nyugtalanságra.

De az elnöki szó mit sem ért, amikor a lapok olyan szalagcímekkel kerültek utcára, mint az "Amerika nagy veresége" (NY Herald Tribune) és amikor az újságírók olyanokat írtak, mint "a Pearl Harbor-i katasztrófa óta az amerikai nemzeti büszkeség nem szenvedett hasonló irtóztató csapást" (Sunday Express). A Wall Streeten csökkentek az árfolyamok, és Európa nyugati felét is nyugtalanság töltötte el. A nyugat-német Die Welt "Vörös csillag az égbolton" címmel közölt vezércikket és a Szputnyik-1 katonai jelentőségről írt. Az amerikai katonai vezetők eközben interjúkban igyekeztek kisebbíteni a Szputnyik-1 érdemeit (elsősorban arra hivatkozva, hogy a műhold tudományos műszerei szegényesek), vajmi kevés sikerrel.

A New York Times egy 1957. október 6-i oldala – Kattintson a nagyításhoz! (kép: OSZK hírlaparchívuma)
Ahogy egy amerikai híradó látta 50 éve

Keleti káröröm

A magyar lapok közül először a Hazafias Népfront Lapja, a Magyar Nemzet ocsúdott, már az október 5-i számban címlapon hírt adott a műholdról, gyorsan betéve a lapzártakor érkezett rövid TASZSZ-közleményt "Felbocsátották a világ első műbolygóját a Szovjetunióban" címmel. "A műbolygó jelenleg elliptikus pályát ír le a Föld körül és a felkelő és lenyugvó nap fényénél a legegyszerűbb optikai eszközök segítségével is megfigyelhető" – szólt a közlemény, ami felhívta a rádióamatőrök figyelmét, hogy a Szputnyik-1 jeleit "20005 és 40002 kilocikluson" itthon is lehet fogni. A fő hír egyébként e napon ugyanaz volt a címlapon, mint az MSZMP központi lapja, a Népszabadság első oldalán: Kádár János és Csou En-laj aláírták a kínai-magyar közös kormánynyilatkozatot.

A Magyar Nemzet első oldala 1957. október 6-án – Kattintson a nagyításhoz! (kép: OSZK hírlaparchívuma)
A Magyar Nemzet második oldala 1957. október 6-án – Kattintson a nagyításhoz! (kép: OSZK hírlaparchívuma)

Másnap mindkét lap több oldalas anyagot közölt a műholdról és annak fogadtatásáról, és a Népszabadság egy kisebb szurkát megengedett a Magyar Nemzet felé: "A hivatalos közleményben fordítási hiba van: nem műbolygóról szól az orosz szöveg, hanem mesterséges holdról". Egyébként a technikai háttéranyag mellett főleg külföldi lapszemlékből álltak össze a cikkek, és természetesen a moszkvai tudósítók is bejelentkeztek. A Népszabadság helyszíni riportot közölt egy szovjet megfigyelőállomásról, amiben már a "marsrakéta" és "holdrakéta" szavak is szerepeltek, és dicsérte az elvtársakat mondván, "figyelemre méltó a szovjet sajtó örömteli, de szerény hangja". A Die Welt említett cikkét ezzel szemben így húzta le: "sok helyütt túlzó hangja világosan mutatja egyes nyugati propagandistáknak azt a szándékát, hogy a Szovjetunió tudományos sikerét megpróbálják a tőkés országok lakosságának ijesztgetésére, a fegyverkezési hajsza fokozására felhasználni".

Várnai Zseni: Új hold kering...

Harmadnapja új hold kering
bolygó anyánk körül,
új égitestet szült a föld,
s dajkálja őt az űr,
mert szűk határ a földi tér,
jött a világcsoda:
áttörte földünk légkörét
az ember homloka.

Szívem remeg, ó, emberek,
tudjátok, mit jelent?
megostromolni győztesen
a szörnyű Végtelent,
hol eddig földünk szelleme
őrt állott zordonan,
ott átsüvöltve, mint a nyíl:
új hold kering, rohan!

Ma hold, és holnap űrhajó,
majd légiállomás,
ma még csupán műszer jelez,
de tágul a varázs:
az űrhajón már emberek,
és cél a Mars, a Hold,
már nincs megállás, korszakunk
új lét után sikolt.

Szívem remeg, ó emberek,
ha visszagondolok:
most negyven éve még a nép
szívéből vér csorog,
s akkor egy viharvert hajó
feldúlt födélzetén:
az Aurórán tüzet nyitott
pár hős hajóslegény.

Az új kor akkor lelkezett,
s akkor már benne volt:
a nép szívében rejtezett
a Csillag és a Hold,
az Atom, és az űrhajó,
és minden, ami jön:
az is, hogy többé nem lehet
a földön vérözön!

Bip-bip – halljátok emberek
E furcsa égi dalt?
Mint a Mindenség titkain
aratott diadalt.
Bip-bip – az űrnek vándora,
lint földi szív dobog...
mert mégis csak a föld körén
lehetünk boldogok!

Magyar Nemzet, 1957. október 8.

A lapok az alig leplezett káröröm ellenére a békés versenyt és a Szovjetunió nagyságát hirdették általában úgy, hogy külföldi forrásokból idéztek, olykor a szövegkörnyezetből kiragadott mondatokat. A magyar proli így megtudhatta, hogy a New York Times szerint "a szovjet emberek feltették a koronát a tudás csúcsára", és hogy a milánói csillagvizsgáló intézetnél úgy gondolják, "igazságos, hogy a tudomány fejlettségének e nagyszerű bizonyítékát éppen az az ország adta, amely a szociális haladás élcsapatában jár", mert "csak az vezetheti a tudományos haladást, aki az emberiség haladását vezeti".

Miután a Szputnyik-1 Magyarország fölött is áthaladt, a lapok beszámoltak arról, hogy kik fogták először a csipogást, amiben "pontos adatok vannak a hőmérsékletről, sebességről stb., amelyeket csak Moszkvában tudnak megfejteni". Interjút készítettek az első észlelővel, Gerencsér László rádióamatőrrel, Almár Iván, a Csillagvizsgáló Intézet tudományos munkatársa pedig elmagyarázta, miért nem lehet látni szabad szemmel a műholdat. A Népszabadság október 10-én már arról írt, hogy valószínűvé vált az út a Holdba, de egy héttel az esemény után már csak kis színesek, karikatúrák és versek emlékeztek meg a műholdról.

Egészen november 4-ig, a Szputyik-2 startjáig.

Karikatúrák a Népszabadság és a Magyar Nemzet 50 évvel ezelőtti lapszámaiból (képek: OSZK hírlaparchívuma)