Gál
8 °C
22 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Az interneten találták meg a szupernóva-robbanást

2008.09.30. 15:08
Több mint egy évtizeddel a szupernóva robbanás után a legnagyobb teleszkópok nyilvános adatbázisaiban szereplő megfigyelésekkel sikerült azonosítani az elmúlt 25 év egyik legközelebbi szupernóva-robbanását.

Az SN 1996cr jelzéssel ellátott szupernóvára utaló első jelet Franz Bauer, a Columbia University munkatársa fedezte fel 2001-ben, amikor a NASA Chandra röntgenteleszkópja által készített felvételeken egy fényes, változó intenzitású forrást vett észre a Körző csillagképben látható ESO 97-13 jelzésű, ismertebb nevén Circinus spirálgalaxisban. Az objektum néhány érdekes tulajdonsága ellenére Bauernek és kollégáinak akkoriban nem sikerült egyértelműen meghatároznia a forrás természetét, írja a Hírek.csillagászat.hu.

Egy év elteltével azonban Bauer és munkatársai az ESO VLT teleszkópjaival készült színképek alapján már biztosak voltak abban, hogy egy korábban bekövetkezett szupernóva-robbanásról van szó. Annak megállapítására, hogy ez mikor történhetett, nekiláttak 18 különböző földi és űrteleszkóp publikus adatbázisainak átvizsgálásához. Mivel az objektumot egy viszonylag közeli galaxisban fedezék fel, szerencséjükre az archívumokban gazdag észlelési anyag állt rendelkezésre róla. Bauer szerint ezen adatok nélkül nem is tudtak volna eredményt elérni, s a felfedezést az "internetes csillagászat" első lépéseként értékelte.

Szuperfényes szupernóva

A talált adatok azt mutatják, hogy az SN 1996cr a rádió- és röntgentartományban valaha detektált legfényesebb szupernóvák közé tartozik. Sok hasonlóságot mutat az emblematikus SN 1987A szupernóvával, amely a Tejútrendszer egyik kísérőgalaxisában, a 160 ezer fényévre található Nagy Magellán-felhőben (LMC) robbant 1987-ben. A mérleg annyiban billen az SN 1996cr javára, hogy a rádió- és röntgentartományban körülbelül ezerszer fényesebb volt, mint sokkal híresebb elődje. Egyéb nagy röntgenobszervatóriumok, mint a ROSAT vagy az ASCA, nem detektálták a szupernóvát, melynek röntgenfényessége a 2001-es Chandra-felfedezés után folyamatosan nőtt. Korábban az SN 1987A volt az egyetlen, melynek röntgenintenzitása az idő előrehaladtával növekedett.

A képen a 12 millió fényévre található Circinus spirálgalaxis centrális területei láthatók. A jobb alsó sarokban látható fényes kék forrás az SN 1996cr szupernóva, melynek végső azonosítása több mint egy évtizeddel a robbanás után történt meg.

A 3,9 méteres Angol-Ausztrál Teleszkóp (AAT) archívumából származó, optika tartományban készült felvételek alapján a robbanás valamikor 1995. február 28. és 1996. március 15. között következett be. Az utóbbi 25 év öt legközelebbi szupernóvája közül ez az egyetlen, melyet nem fedeztek fel röviddel a robbanás után.

Az archív adatok és elméleti megfontolások alapján a csoport felállított egy modellt is a folyamat lefolyására. Eszerint a robbanás előtt a csillagról csillagszél formájában eltávozott, vagy életének késői fázisaiban bekövetkezett kitörések során ledobódott anyag a környező gázban egy üreget hozott létre. Ennek következtében magának a robbanásnak a lökéshulláma gyakorlatilag akadálytalanul terjedhetett ebben térrészben. Sűrűbb közeget elérve az ütközés okozta gerjesztés erős felfénylést okozott a rádió- és röntgentartományban, ami azért lehetett sokkal nagyobb, mint az SN 1987A esetében, mert ez utóbbi körüli, a kisöpört térrészen túli gázburok sűrűsége sokkal kisebb volt. A két példa alapján elképzelhető, hogy a robbanás előtti "söprögetés" a nagytömegű csillagok végső pusztulás előtti aktivitásának viszonylag gyakran előforduló momentuma.