A felfedezés véletlenül született. A Los Angeles-i California egyetem kutatói Michael Muno csillagász vezetésével a Chandra röntgenteleszkóppal a Tejútrendszer közepe irányában, egy 100 fényévre elhelyezkedő régiót kívántak megvizsgálni.
Ennek során a háttérben húzódó bizonyos neutroncsillagok, fehér törpék és galaxisok sugárzását megkísérelték kiszűrni. Miután a kutatók a zavaró röntgensugárzást kiküszöbölték, meglepve tapasztalták, hogy a vizsgálatokat továbbra is zavarja egyfajta rendszertelen, szétszóródó izzó tömeg.
Gázfelhőről lehet szó
"A Chandra teleszkóp adatainak legésszerűbb magyarázata az, hogy a rendkívüli energiájú röntgensugárzást a térségben elhelyezkedő izzó gázfelhő okozza" - idézte a Der Spiegel Michael Muno szavait.
A gáztömeg hőmérsékletét mintegy tízmillió Celsius fok lehet. A mért spektrum ugyanakkor röntgensugárzásra is utal, ezt viszont jellemzően a százmillió fokos gáztömegek bocsáthatják ki.
Nem elég a tömeg
A Tejútrendszer közepében meghúzódó forró terület több okból is fejtörést okoz a csillagászoknak. A felfedezés egyrészt megmutatja, hogy az emberiség keveset tud még a galaxisok hasonló nagy hőmérsékletű központjairól.
Másrészt a kutatók szerint a Tejút adott térségében létező ismert csillag és fekete lyuk együttes tömege sem elegendő ahhoz, hogy együtt tartsa a sokmillió fokos gázfelhőt.
Minden eddigi elmélet szerint tízezer év leforgása alatt szét kellene oszolnia az űrben. Viszont ez az időtartam csillagászati léptékkel egy szempillantással ér fel, és a felhő hűlt nyomát kellene már csak látni.
Valahonnan utánpótlást kap
A kutatók ezért úgy sejtik, hogy a gázfelhőt folyamatosan tölti és melegíti például hatalmas közeli csillagok napszele. Az ilyen alakzatok folyamatos felmelegedésére a csillagászok korábban már több elméletet felállítottak, viszont a vizsgált esetre igazából egyik sem vonatkoztatható.
Például egyes elképzelések szerint valamely szupernova lökéshulláma mágneses turbulenciákat okozhat, és így energiát juttathat a gázfelhőbe. A szupernova-robbanás alkalmával keletkező nagy energiájú protonok és elektronok lehetnek ennek eszközei. A megfigyelt spektrum viszont ellentmond az ilyen elméletnek.
Nincs ennyi kis röntgenforrás
Mások szerint a megfigyelt röntgensugárzás csak látszólag szétszórt. Valójában sok különálló sugárforrás húzódhat a háttérben, hasonlóan egy nagyváros esti fényeihez.
Muno és kollégáinak számításai szerint mintegy 200 ezer ilyen sugárforrásra volna szükség ahhoz, hogy meg lehessen magyarázni a furcsa jelenséget. A kutatók mégis úgy vélik, hogy a régió harmincmillió csillagából alig húszezer jöhet szóba röntgenforrásként.