További Űrkutatás cikkek
A NASA Spitzer űrteleszkópjával dolgozó kutatócsoportok két bolygó infravörös fényét szűrték ki csillaguk fényéből. Mindkét égitest - földi típusú élet számára alkalmatlan - forró, Jupiterhez hasonló gázbolygó.
A csillagászok eddig közvetett bizonyítékok alapján győződtek meg az úgynevezett exobolygók létezéséről. A mostani megfigyelések során közvetlenül figyelték meg a távoli bolygókról visszaverődő fényt, amely alapján meghatározható atmoszférájuk összetétele.
Tíz éve vadásztak
"Majdnem tíz éve vadászunk erre a fényre, amióta az első exobolygót felfedezték" - mondja Dr. David Charbonneau, a Harvard-Smithsonian asztrofizikai központ munkatársa. A kutatásban a Harvard-Smitsonian team mellett a Goddard Űrrepülési Központ Dr. L. Drake Deming vezette csapata vett részt.
A California egyetem bolygóvadásza, Geoffrey W. Macy történelminek nevezte az eredményt.
A Carnegie Intézet elméleti szakembere Alan P. Boss a felfedezés azt mutatja, hogy "jól haladunk a csillagászat és a biológia asztrobiológiává kombinálásával, amelynek végső célja, hogy életet találjon a Földön kívül".
Légkörelemzés
Közvetett jelek alapján a csillagászat eddig 130 exobolygóról tud. Ezeket vagy a bolygó tömegvonzásának csillagra gyakorolt hatásából ismerték fel, vagy abból, ahogy a csillag előtt elhaladó bolygó kitakarta annak fényét.
A vizsgált bolygók az utóbbi kategóriába esnek. A Goddard bolygóvadászai először 1999-ben fedeztek fel bolygót ezzel az úgynevezett tranzit módszerrel. A HD 209458b a Pegazus csillagképben, mintegy 153 fényévre található csillagát három és fél naponta kerüli meg.
2001-ben Charbonneau a Hubble űrteleszkóppal figyelte a csillaga előtt elhaladó HD 209458b-t és a spektroszkópos elemzés alapján arra jutott, hogy légköre főként nátriumból és hirogénből áll.
A másik bolygó a TrES-1 nevet kapta, miután a Transzatlanti Exobolygó Felmérés teleszkóphálózat fedezte fel. Ez a bolygó ötszáz fényévre található a Lyra csillagképben, csillagát három nap alatt kerüli meg.
Forró gáz
A csillagászok mindkét esetben a bolygórendszerek különleges geometriáját kihasználva kapták el az égitestek fényét. Jelentős segítség volt, hogy a 2003-ban felbocsátott Spitzer teleszkóp infravörös fény tanulmányozására tervezték, amelynek hullámhossza a látható fénynél nagyobb. Mivel a bolygók közel keringenek a csillaghoz és forrók, könnyebb volt infravörös fényük alapján felismerni őket: míg a látható fény tartományában a csillag fénye 10 000-szer, az infravörös tartományban csak 400-szor erősebb.
A Spitzerrel végzett mérések alapján a TrES-1-en 780 Celsius fokos, míg a HD 209458b-n 850 Celsius fokos hőség uralkodik.
Dr. Charbonneau megjegyzi, hogy a TrES-1 a várhatónál kevesebb fényt ver vissza, ami attól lehet, hogy az atmoszférájában több az infravörös fényt elnyelő szénmonoxid.
Dr. Boss arra hívta fel a figyelmet, hogy a Spitzer űrteleszkópot nem bolygóvadászatra tervezték, és az exobolygók egészen új, csodálatos világa nyílhat meg, ha a NASA ilyen kutatás céljaira tervezett eszközöket juttat az űrbe.