A NASA Chandra röntgenteleszkópjával az űrt kémlelő amerikai kutatócsoport kilenc elliptikus galaxis belső területeit vizsgálta, hogy meghatározza, milyen sebességgel hullik a gáz a szupermasszív fekete lyukakba.
Ahogy a gáz az eseményhorizont felé közeledik, nagyenergiájú részecskesugarak formájában bocsát ki energiát, melyek a fekete lyuk magját körülölelő "mágneses gázkorongból" törnek elő. A sugarak aztán hatalmas gázbuborékokat képeznek az űrben, írja a Register.
A Chandra segítségével kutató csoport kérdése az volt, mekkora energia szükséges ahhoz, hogy a fekete lyukak által kibocsátott sugarak létrehozzák a buborékokat, melyek akár több ezer fényév átmérőjűek is lehetnek. A választ Steve Allen, a Stanford Egyetem tanára adta meg, véleménye szerint "trillió-trillió-trillió" wattnyi energia szükséges.
A Chandra felvétele
Ebből az energiahatékony működésből következik, hogy a nagy fekete lyukak elméletileg elegendő üzemanyaggal rendelkeznek ahhoz, hogy több százmilliárd évig működjenek, jóval tovább, mint a világegyetem jelenlegi kora, amit 13,7 milliárd évre becsülnek.
A fekete lyuk a fénysebességhez közeli gyorsasággal bocsátja ki a gázrészecskéket, és a kibocsátott energia mennyisége közel azonos azzal, amekkora energiát felhasznál a részecskék magába szippantásakor. A kutatók emiatt gondolják rendkívül hatékony energiaforrásnak a fekete lyukat.
A fekete lyukból kiáradó energia felforrósítja a körülötte lévő gázokat, és ezáltal megakadályozza, hogy csillagok alakuljanak ki a lehűlő gázszerű anyagokból, állítja Kim Weaver, a NASA Goddart űrkutatási centrumának munkatársa. "Ez egy lehetőség arra, hogy ne képződjenek újabb és újabb csillagok, és így a galaxisok egyre nagyobbra nőhessenek" - fogalmaz.