Giovanni Maria Pala szerint Leonardo Da Vinci egy negyven másodperces zenei mű megfejtéséhez tartozó titkos kódot rejtett el az Utolsó vacsora című festményében, amely Jézust és tizenkét apostolát ábrázolja a keresztre feszítés előtt.
Pala azzal érvel, hogy minden egyes, a festményen ábrázolt - látszólag össze-vissza heverő - vekni kenyér hangjegyeket reprezentál, amelyek egy rekviemmé állnak össze. Erre úgy jött rá, hogy a kottaírásban használatos öt párhuzamos vonalat húzott a festményre és észrevette: a kenyerek, Jézus két keze és az apostolok hangjegyekké állnak össze, írja a BBC. A kódfejtő szerint a jegyzeteket Leonardo da Vinci kézírásának megfelelően jobbról balra kell olvasni, és így nyer zenei értelmet. (Leonardo híres arról, hogy tükörírással írta a jegyzeteit és csak a mások számára szánt szövegeket írta balról jobbra. Két feltevés létezik, hogy miért írt így. Az egyik szerint, a már korábban említett problémát (miszerint elkeni a még meg nem száradt tintát a kezével) kívánta elkerülni. A másik szerint így akarta elrejteni az ötleteit, nehogy mások ellopják, valamint a katolikus egyházzal való összetűzést szerette volna elkerülni.)

Pala mindezt La Musica Celata (Rejtett zene) című könyvében írta le, és a Vinci településen található Leonardo da Vinci múzeum vezetője, Alessandro Vezzosi szerint nem is elképzelhetetlen, amit Pala állít. Az elméletet "elfogadhatónak" nevezte.
Pala szerint a kenyerekből összeálló negyven másodperces zenei motívum az istenhez szóló himnusz, szerinte "egy olyan dallam, ami Jézus szenvedését hangsúlyozza."
A igazgató szerint az elméletet az is alátámasztja, hogy Leonardo nemcsak képzőművészeti, hanem egyedülálló zenei műveiről is híres. "Mindig megvan annak a lehetősége, hogy valami olyanra leljünk, ami valójában nincs is ott. Ez a festmény ráadásul a harmóniára épül. És ahol harmónia van, ott zene is lehet" - fogalmazott.