Hella
16 °C
28 °C

Magyar tavat áldott meg a sziú indián

2007.05.21. 16:30
Egy asztalnál üldögél hétfő reggel a Képviselői Irodaház 2-es számú tanácstermében a nebraskai Varjú törzs egy tagja és a magyar Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága. Családias a hangulat, az alelnök könnyes szemmel idézi fel Karl May- és Cooper-regényeihez kötődő élményeit, valaki felveti, a bizottság közösen szívjon el egy békepipát. A fotósok vakuznak, a képviselők kuncognak, az indián férfi pedig joviálisan mosolyog a felhajtás láttán. Scott Frazier, nebraskai Santee sziú indián a Theodora Közhasznú Alapítvány meghívására érkezett Magyarországra, hogy a vízről és a víz fontosságáról beszéljen. A Theodorát palackozó Kékkúti Rt. az a cég, amelyet 2003-ban civil természetvédők a vízkészletek ipari célú károsításával vádoltak.

"A számítógép mellett ülök, és nagy a csábítás, hogy használjam is, de nem tudom használni. Valamelyik unokaöcsém kellene, hogy segítsen. Sok rokonom van, aki ismeri a számítógépet, de nem tud eleget arról, hogyan lehet az erdőben táplálékhoz jutni, vagy hogyan kell egy őz nyomait követni. A gépek és a természet közötti csata világát éljük, de rendkívül fontos, hogy a technológia ne hagyja figyelmen kívül a víz fontosságát" - kezdi a Varjú törzs tagja a beszámolóját, miután örömét fejezi ki, hogy éppen egy nagy folyóval szembeni ablakhoz ültették a Duna-parti épületben. Scott Fraizer pedig a Wet (Water Education for Teachers - Vízoktatás tanároknak) projekt képviselője, azé a programé, amely az Egyesült Államokban a vízkészletek megóvására és a víztudatos nevelés fontosságára oktat, elsősorban az indián közösségek tanárait.

A víz fontos

"A föld, a szél, a tűz, a víz, ez az, amiben egyezünk. Az amerikai őslakosok négy generációval visszafelé és hét generációval előrefelé gondolkoznak, őseikre, illetve utódaikra is tekintettel. A víz pedig az élethez kell és véges. Adott a vízmennyiség a Földön, fontos, hogy tudatosan bánjunk vele" - mondja, majd a Wet programról beszél, amelynek legfontosabb célkitűzése, hogy a tanárok különböző, vízzel kapcsolatos tevékenységek segítségével adják tovább a víz fontosságáról szóló ismereteiket indián és nem indián tanítványaiknak. A program egyik része az adatgyűjtés, a munkatársak törzseket járva a vízzel kapcsolatos történeteket kutatnak, illetve vízméréseket végeznek. Szintén a program részeként a NASA-val együttműködve gps- és térképészeti ismereteket oktatnak a diákoknak, hogy képesek legyenek a termőföldek, lápvidékek megfigyelésére. "Az ősi hagyományok, az oral history-történetek alapján tudjuk, mikor érkezik a lazac a folyóra és mikor jár inni a partra a bölény" - magyarázza a történetek fontosságát.


Fraizer éppen megáldja a Kornyi tavat

Scott Fraizer, mintha egy sztereotipikus indián-mesekönyv címlapjáról lépett volna közénk, anekdotákkal illusztrálja a természet nagy kérdéseit. Az előadás végeztével minden jelenlévőt otthonába invitál. "Ha eljönnek hozzánk, meglátogatjuk együtt az enyéimet, és látni fogják a Napot és látni fogják, hogy az ugyanaz a Nap és ugyanúgy kel fel" - szól a meghívás, majd Katona Kálmán kérésére feláll, karjait a teste mellé szorítja és egy ősi indián dalra zendít. A tapsot követően a környezetvédelmi bizottság elnökének ajándékozza madaras nyakkendőjét, aki cserébe egy magyarországi természetvédelmi területekről szóló fotóalbumot ad neki.

A kormánynak szóljon!

A megható pillanatot megtörve egy váratlan fordulattal Oláh Lajos, az MSZP bizottsági tagja szólal fel és elmondja, az amerikai kormányzat hozzáállását elfogadhatatlannak tartja a környezetvédelem terén. Ezért arra kéri a Varjú törzs tagját, látogasson el az Egyesült Államok Fehér Házába és mondja el ott is a környezettudatossággal kapcsolatos gondolatait. Fraizer ekkor arra hivatkozik, hogy homokszem. "Néhány millió amerikai őslakos van csupán, homokszemnyi vagyok közülük, de amikor arra kerül a sor, hogy ott leszek, kérem, jöjjön velem" - válaszol a kérésre kéréssel.


Jól jön az áldás a tónak

A Kornyi-tó áldása

Fraizer ötnapos magyarországi tanulmányútjának részeként pénteken a Káli-medencében, ősi indián szertartással éppen azt a Kornyi-tavat áldotta meg, ami 2003-ban majdnem kiszáradt. Ekkor civil természetvédők a Theodora ásványvizet palackozó Kékkúti Ásványvíz Rt.-t okolták a környezeti katasztrófáért. A Védegylet és a lokálpatriótákból alakult Eötvös Károly Közhasznú Alapítvány (EKKA) akkoriban azzal érvelt, hogy a Káli-medence felszíni és felszín alatti vizeinek állapotába jelentősen beleszólhatott, hogy a Kékkúti Rt. az utóbbi években egyre nagyobb arányban, folyamatosan növelte a vízkitermelést. A vállalat szerint azonban a kiszáradás oka a 2000-2002 közötti szélsőségesen száraz időjárás volt. "A szárazság miatt 2003-ban több kis forrás és patak is teljesen eltűnt a Balaton-felvidéken, messzebb a Káli-medencétől. A Kornyi-tó egyébként most is csordultig tele van vízzel" - mondták az Indexnek.