Ödön
1 °C
11 °C

Magyar tavat áldott meg a sziú indián

2007.05.21. 16:30
Egy asztalnál üldögél hétfő reggel a Képviselői Irodaház 2-es számú tanácstermében a nebraskai Varjú törzs egy tagja és a magyar Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága. Családias a hangulat, az alelnök könnyes szemmel idézi fel Karl May- és Cooper-regényeihez kötődő élményeit, valaki felveti, a bizottság közösen szívjon el egy békepipát. A fotósok vakuznak, a képviselők kuncognak, az indián férfi pedig joviálisan mosolyog a felhajtás láttán. Scott Frazier, nebraskai Santee sziú indián a Theodora Közhasznú Alapítvány meghívására érkezett Magyarországra, hogy a vízről és a víz fontosságáról beszéljen. A Theodorát palackozó Kékkúti Rt. az a cég, amelyet 2003-ban civil természetvédők a vízkészletek ipari célú károsításával vádoltak.

"A számítógép mellett ülök, és nagy a csábítás, hogy használjam is, de nem tudom használni. Valamelyik unokaöcsém kellene, hogy segítsen. Sok rokonom van, aki ismeri a számítógépet, de nem tud eleget arról, hogyan lehet az erdőben táplálékhoz jutni, vagy hogyan kell egy őz nyomait követni. A gépek és a természet közötti csata világát éljük, de rendkívül fontos, hogy a technológia ne hagyja figyelmen kívül a víz fontosságát" - kezdi a Varjú törzs tagja a beszámolóját, miután örömét fejezi ki, hogy éppen egy nagy folyóval szembeni ablakhoz ültették a Duna-parti épületben. Scott Fraizer pedig a Wet (Water Education for Teachers - Vízoktatás tanároknak) projekt képviselője, azé a programé, amely az Egyesült Államokban a vízkészletek megóvására és a víztudatos nevelés fontosságára oktat, elsősorban az indián közösségek tanárait.

A víz fontos

"A föld, a szél, a tűz, a víz, ez az, amiben egyezünk. Az amerikai őslakosok négy generációval visszafelé és hét generációval előrefelé gondolkoznak, őseikre, illetve utódaikra is tekintettel. A víz pedig az élethez kell és véges. Adott a vízmennyiség a Földön, fontos, hogy tudatosan bánjunk vele" - mondja, majd a Wet programról beszél, amelynek legfontosabb célkitűzése, hogy a tanárok különböző, vízzel kapcsolatos tevékenységek segítségével adják tovább a víz fontosságáról szóló ismereteiket indián és nem indián tanítványaiknak. A program egyik része az adatgyűjtés, a munkatársak törzseket járva a vízzel kapcsolatos történeteket kutatnak, illetve vízméréseket végeznek. Szintén a program részeként a NASA-val együttműködve gps- és térképészeti ismereteket oktatnak a diákoknak, hogy képesek legyenek a termőföldek, lápvidékek megfigyelésére. "Az ősi hagyományok, az oral history-történetek alapján tudjuk, mikor érkezik a lazac a folyóra és mikor jár inni a partra a bölény" - magyarázza a történetek fontosságát.


Fraizer éppen megáldja a Kornyi tavat

Scott Fraizer, mintha egy sztereotipikus indián-mesekönyv címlapjáról lépett volna közénk, anekdotákkal illusztrálja a természet nagy kérdéseit. Az előadás végeztével minden jelenlévőt otthonába invitál. "Ha eljönnek hozzánk, meglátogatjuk együtt az enyéimet, és látni fogják a Napot és látni fogják, hogy az ugyanaz a Nap és ugyanúgy kel fel" - szól a meghívás, majd Katona Kálmán kérésére feláll, karjait a teste mellé szorítja és egy ősi indián dalra zendít. A tapsot követően a környezetvédelmi bizottság elnökének ajándékozza madaras nyakkendőjét, aki cserébe egy magyarországi természetvédelmi területekről szóló fotóalbumot ad neki.

A kormánynak szóljon!

A megható pillanatot megtörve egy váratlan fordulattal Oláh Lajos, az MSZP bizottsági tagja szólal fel és elmondja, az amerikai kormányzat hozzáállását elfogadhatatlannak tartja a környezetvédelem terén. Ezért arra kéri a Varjú törzs tagját, látogasson el az Egyesült Államok Fehér Házába és mondja el ott is a környezettudatossággal kapcsolatos gondolatait. Fraizer ekkor arra hivatkozik, hogy homokszem. "Néhány millió amerikai őslakos van csupán, homokszemnyi vagyok közülük, de amikor arra kerül a sor, hogy ott leszek, kérem, jöjjön velem" - válaszol a kérésre kéréssel.


Jól jön az áldás a tónak

A Kornyi-tó áldása

Fraizer ötnapos magyarországi tanulmányútjának részeként pénteken a Káli-medencében, ősi indián szertartással éppen azt a Kornyi-tavat áldotta meg, ami 2003-ban majdnem kiszáradt. Ekkor civil természetvédők a Theodora ásványvizet palackozó Kékkúti Ásványvíz Rt.-t okolták a környezeti katasztrófáért. A Védegylet és a lokálpatriótákból alakult Eötvös Károly Közhasznú Alapítvány (EKKA) akkoriban azzal érvelt, hogy a Káli-medence felszíni és felszín alatti vizeinek állapotába jelentősen beleszólhatott, hogy a Kékkúti Rt. az utóbbi években egyre nagyobb arányban, folyamatosan növelte a vízkitermelést. A vállalat szerint azonban a kiszáradás oka a 2000-2002 közötti szélsőségesen száraz időjárás volt. "A szárazság miatt 2003-ban több kis forrás és patak is teljesen eltűnt a Balaton-felvidéken, messzebb a Káli-medencétől. A Kornyi-tó egyébként most is csordultig tele van vízzel" - mondták az Indexnek.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?